Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)

Sajnos, mire legépeltem a fent lévő néhány sort, s még nem tudom, versem melyik vércsoport, a téma is kárba veszett.

(kemény fejben nagyot esett), még a légy is engem lesett.

S hogy ebben mi a logika? Sorom nem aranypofika, csupán kalapáccsal vert acél és ingadozhatatlan, normalitásban ég és fold, (vagy akár hegy és katlan).

Tegyünk az egészre még egy lapáttal,

(ne velem szórakozz: apáddal),

ha már végképp távol járunk a megszokott Verstől,

elvont értelmek időszámítása:

kezdődjön

e

perctől.

S ha tovább fabrikálunk, ebben fost, sem kincset nem találunk.

Aki mégis, szóljon hát. Vonszolja elém vézna alkatát.

Kemény munkát ne bízz rám, eltörött a váza: lám.

56