Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)

Műfordítások

Közelség

A kertben, amely látja a szerelmet, csak piros virágok virágoznak.

Ennek az álombéli képzeletnek az ölében halok meg a boldogságtól.

Csókjaid meleg esője a nyár közepén hulljon rám.

A szél, amely elhozta a vihart, vegye le rólam az utolsó fátylat.

Régóta keressük egymás közelségét, érezzük e csodás vonzalmat.

Amikor a lelkem megérinti a lelkedet, menekülünk az örökös üresség elől.

Melletted még elhiszem, hogy újra lehet kezdeni mindent.

Almainkban újra szárnyra keltünk, és mindennek újra értelmét leltük.

Mielőtt felkel a Nap, amely látja a szerelmünket, a felhő a bőröm alatt véres. Gyenge köd fénylik felettünk, és harmat lepi be a földet.

85