Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

Korai halála meggátolta abban, hogy a gyakran öniróniával és maró gúnnyal ábrázolt szerelmi, szociális, közéleti témákat, valamint a társadalmi igazságtalanságokat nagyobb lélegzetű versekben rögzítse. Erre csak egy alkalommal került sor, a Rendületlenül című „pszeudo-ódában”, melyben a magyarság sorskérdéseit az európai gondolattal társítja, az öreg kontinens kultúrája elé tartva tükröt. A hat szakaszra osztott gondolatsor polemizáló hangneme negatív eseménysort rögzít: a „jólétben fürdőző hatalmak” ál-béketörekvéseit, a pénz szagától megrészegült és a „nyomorban tengő népek” keserveit, sőt, a menekültáradatban a nélkülözésektől elhalt és a háborúban elhullt emberek buldózerekkel történő „elhantolásától” a „rendületlen” kínzásig minden belefér az apokalipszis lovasainak képét is felvillantó látomásba. A mellékdalban megszólaló remény az ezredforduló himnikus-elégikus ódájává avatta a zaklatott, rapszodikus gondolati költeményt.

A váteszi szerepet (.Fdklyavivők voltunk) azonban nem minden versében vállalta fel, inkább iróniával szemlélte a modern világ fáraóinak ügyetlenkedéseit, a kiskirályok ügyködését, a kakaskodást és a talpnyalást.

„A költőt” - állapította meg Fekete J. József17 - „azonban mégsem a jövő félelmetes képei riasztják, hanem a megváltoztathatatlan jelen (képe), az elgerinctelenedés, mindennapi poltronizmus, vagy nagyobb távlatból szemlélve, a társadalom újbóli osztályrétegződése...”.

Péntek Imre pályatárs is hasonló véleményt fogalmazott meg az e témában írt versek kapcsán, amelyek túlsúlyban vannak, s mindig új elemekkel bővültek: „A civilizációs tartalmak elutasítása, a hu-17 FEKETE J.J. [1991): 75.

92