Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

s talán ma sincs másképpen. A líra egyeduralma azonban a későbbiek folyamán - főleg a 90-es évektől - némileg mérséklődött, arányaiban a prózai műfajok, az esszé és a tudományos stílus követelményeinek megfelelő tanulmány, kritika teret nyert.

Vlaj Lajos 1961-ben megjelent Versek kötete - melynek kritikai vizsgálatára a vajdasági Szeli István vállalkozott -, hiányosságai ellenére, reményt is ébresztett abban a tekintetben, hogy a Mura menti kis közösség mégiscsak kialakíthatja sajátos kultúráját, illetve irodalmát. A nyelvi gyengeség a második világháború után értelmiségiek nélkül maradt közösséget a nyelvhalál szélére sodorta. Az ilyen állapot nemigen kedvez az új elképzelések megvalósításának, az irodalmi közegteremtés feltételeihez pedig végképp nem járulhatott hozzá. A maribori lektorátus magyarországi vendégtanárainak lesújtó véleménye volt az itteni nyelvállapotokról, miszerint a szlovéniai magyarok nyelvjárása „ép még valamennyire, köz- és irodalmi nyelvről nem is beszélhetünk”. A szlovéniai magyar kulturális identitás kérdéskörét feszegetve, így az irodalom és a nemzettudat újraélesztésére nem sok esély kínálkozott, igazán nem volt irigylésre méltó a fiatal tanáremberek vállalása. Ha innen tekintünk a dolgok folyására, joggal beszélhetünk „Istent kísértő”, nagy vállalkozásról az első könyvek megjelentetése kapcsán.

Másrészt Vlaj kötetéhez, ma is szimpatikus költői arcéléhez olyan mellékzönge is társult, amit a muravidéki magyarok nem csak, hogy nem értékeltek, de egyenesen ellenszenvvel fogadtak. Ilyen volt a költő megszenvedett baloldali múltja, ami az ötvenes években még sok feszültség forrását jelentette. Hiába állt személye „becsületes kommunista” hírében, az új rendszerrel „paktálás” bűne erősebbnek bizonyult.

Emellett sem saját szlovén elvtársai, sem kisebbségi magyar munkatársai nem tudták az író kvalitásait felmérni, megbecsülni.

87