Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

Ha így közelítünk a témához, akkor a reformáció olyan remekeinek esztétikai értékeit vonjuk kétségbe, mint Bornemisza Péter Ördögi kísértetek című alkotása. S joggal állíthatjuk mellé Kultsár György Lendván nyomtatott munkáit is, különös tekintettel a Postillára. Hubert Ildikó Kultsár műveinek rendkívüli népszerűségét (a vaskos prédikációgyűjteményt a XVII. század végéig még háromszor nyomtatták újra) abban látja, hogy „meglepően könynyed, olvasmányosan értekezett nehéz teológiai kérdésekről, Szentírás-magyarázatokról, erkölcsről és annak elfeledőiről”. Másutt az irodalmi értékeket (rendkívül hajlékony stílusát, szókincsét tekintve) - s ez az eredeti művének tekinthető Postillában még inkább kidomborodik - tudta függetleníteni parázsló hitvitázó stílustól, így példabeszédeivel, fiktív leveleivel már-már a Rodostóban bujdosó Mikes Kelemen előfutárának tekinthető. Ezért szorul revideálásra az e sorok írója által a közelmúltig érvényesnek vélt, a szlovéniai magyar könyvkiadás fél évszázados történetéről 2-2,5 évtizeddel ezelőtt szőtt gondolatmenet, mely a Mura menti magyar irodalom kezdetét az 1945 utáni könyvkiadás első eredményéhez, Vlaj Lajos verseskötetének megjelenési évéhez, 1961-hez kötötte. Kultsár három, az alsólendvai nyomdából kikerülő műve 1573-ban, illetve a prédikátor eredeti, valódi irodalmi termékként is felfogható, posztillákat tartalmazó munkája 1574 tavaszán jelent meg, így nem csak nyomdászati, de irodalmi-irodalomtörténeti vonatkozásban is becses alkotás. „írásait olvasva nem nehéz odaképzelni a sorok közé az írót, aki mindenféle külső rendi ruha, vagy egyéb tekintélytisztelet nélkül hirdeti az igét az analfabétának, írástudónak egyaránt” - olvassuk egyik méltatásában. Ha a muravidéki magyar irodalom kezdeteit, s az irodalmi hagyomány formálódását illetően az első „hazai” szerzőt keressük, akkor egy világító név dereng fel a ho65