Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

A Fa iránti alázat onk/tológiai síkjai

(Öcsiről 20 évvel később)

73 éve született, 20 éve halt meg Galič István, vagy ahogy Lendván szólították: Gálics Öcsi, jeles képzőművész, a nyomtatott grafika nagymestere. Öcsit a későbbi művészettörténet és kritika a nagy lendvai képzőművész-nemzedék meghatározó tagjaként emlegette, akit a háború utáni ljubljanai grafikai nemzedék kiválóságai között is számon tartottak.

Idehaza az életmű lezárását követően csak kevés átfogó tanulmány készült a „tiszta esztétikumra” felesküdött művész forma- és színvilágáról, míg művészetének spirituális hátterét szinte egészében homály fedte. Pedig első monográfusai, Aleksander Bassini és Janez Balažič is utalásszerű megjegyzést tettek arra, hogy a látható felszín mögött „sokkal, de sokkal több van” annál, mint amenynyi feltűnik, az ismert opusokban elrejtett tartalmat, talán kellő rálátás hiányában, talán a már annyiszor hangoztatott művészi „perfekcionizmus” hangoztatása miatt nem sikerül feltárni.

A fametszet kifejezés fa- előtagja kapcsán: Robert Inhof egy későbbi elemzésében (A fa árnyékai) a civilizációk pusztulását is a fához köti, feltéve a fa iránti aggodalom sarkalatos kérdését: Mire gondolhatott az ember, amikor kivágta az utolsó fát?

A grafikus „színfalak mögé rejtett” világába elsőként Hagymás István kínált betekintést, tematizálva a jelenségeket, megnevezve Gálics (vagy Galič) élete és életműve kuszaságában is rendezett hullámsíkjait, hegyeit, völgyeit.

217