Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések
mindig mértéktartóan és fegyelmezetten, kerülve a parlagiságnak és középszerűségnek a látszatát is, úriemberekhez illőn... Wehner Tibor véleményével összhangban elmondható, hogy Király művészetét az európai szobrászat 20. századi progresszív áramlataival rokon vonások jellemzik. Mindezek mellett érdemes még kiemelni azt az egész életműre jellemző meghatározást, hogy a művész szabadon közlekedik az absztrakt formák és a hagyományos portrészobrászat kötöttebb stílusdeterminációi között. Egyaránt közel áll hozzá a kisplasztika - ennek modernebb, festett változatait is kipróbálta s a monumentális, köztéri szobrok kompozíciós többletként jelentkező térbeli elhelyezése, a térben történő aktív részvétel, a „mozgás” tudománya. A művész, 70. születésnapjára, 2006-ban, a lendvai galéria által megjelentetett monográfiában kifejtette: nem ismer el kizárólagos stílust, illetve irányzatot. Némileg más a helyzet a motívum, illetve témák tekintetében, hiszen, ahogy Kostyál László megállapította: a NŐ és a nőiség egyik központi vonulatát képezi Király szobrászati kutatásainak, kísérletezéseinek. A 60-as évek végén készített Fekvő akttól igen hosszú utat tett meg az Ülő akt figuráig (1973) és azon túl, az 1981-es Csókig, illetve az 1990-es Ölelésig. Ami közös bennük, a téma körüljárása, kiteljesítő szándékú továbbgondolása, a nagyon is konkrét figura részletezése, a nőiség hol szimbolikus „torzókban”, hol „kerek” formákban történő megjelenítése. Külön fejezetet jelent ezen az úton a 80-as és 90-es években a nőiségnek a növényi szimbolikába ágyazott, utalásszerű ábrázolása, például Alma, Bimbó, Csírázás című, és más művei. A szimbolikus megközelítés egyaránt megtalálható a mitológiai és bibliai alakokban (Taurus, Szirének), valamint az eszköztárukhoz kapcsolódó, a művész által továbbgondolt műalkotásokban. 215
