Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Tekintete előtt ma is haptákba állnak a faragó-véső szerszámok

(A 80 éves Király Ferenc köszöntése)

A 80. életévébe lépő Király Ferenc vidékünk első Munkácsy-díjasa, megannyi művészportré, életnagyságú szobor, vagy mellszobor, több száz kisplasztika és térbeli, köztereinket díszítő szoborkompozíció megalkotója. Szimbólumai - ahogy ő nevezi kisplasztikái látomásait - a figurativitáson túli tartományokba kalauzolnak bennünket, már-már absztrakt vizekre, ami a megmunkálandó anyagból kikívánkozó szobor nonszensze, s mit ad Isten, így is „életre kelnek”, működésbe hozzák a befogadói képzeletet.

Király egy tömbből épít, finoman megmunkálja a felületet, gondosan megalkotja a kompozíciót és a figurák összefonódását. Lelket, nemet, születést, erotikát lehel az androgün fába - olvassuk az egyik összefoglalóban alkotásairól, technikájáról, magáról az alkotási folyamatról (Simonka T.). Az elmondottak mögött valamiféle boldogságkeresést is felfedezhetünk, mely így 80 körül is új művek létrehozására sarkallja. A formák letisztultak, a harmónia teljes, olyan, mint maga Király Feri barátunk, akit csak ritkán látunk lógó orral, de ha mégis, akkor már nagyon komoly probléma, betegség vagy rossz hangulati tényező áll a háttérben. Különös derűjét, jókedvét csak ritkán engedi elrontani, a politika látszólag nem érdekli, kis „parlamentjében”, ahol délelőttönként „üléseznek”, másfajta dolgokról beszélnek, „replikáznak” és vitatkoznak, vagy éppen viccelődnek. Ilyenkor a felszolgáló leányokat is elhalmozzák bókokkal törzshelyükön, de

214