Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

tatták. Niklára költözésével gazdálkodásba fogott, s csak ritkán írt verset. Remeteéletet élt, ahogy ő maga jellemezte ezeket az éveket, de így sem tétlenkedett: tanulmányokat írt a magyar versformákról, Kölcsey bírálatára hosszú „észrevételekben” összegezte érveit, de Széchenyi gazdasági, a reformkor szellemiségét tükröző tanulmányai sem hagyták hidegen. Sőt, örömmel figyelte a legnagyobb magyar erőfeszítéseit, a Hitelben közölt tételek kapcsán írta: „Kevés magyar lát e részben még úgy, mint kellene - dorgál és örül egyszeriben - s egyéberánt is a legnyilvánabb alapigazság is nagy erőt nyerne Méltóságod mosolygó ecsete és nagy neve által”.

A hazai „mezei szorgalom némely akadályairól” szóló hosszabb írásában, mely problémafeltárásával Katona a „játékszíni mesterség”, a magyar nyelvű színjátszás nehézségeit boncoló szövegének rokona, Berzsenyi a mezőgazdaság új alapjainak lerakásával a gazdaság és kereskedelem fellendítését, valamint a szőlőtermesztésben, a termelési lehetőségek, körülmények jobb kihasználásában rejlő lehetőségek érvényesítését sürgeti. „... nagy reményekkel kell látnunk mindazon bölcs intézeteket, melynek által időnkben nemeslelkű nagyjaink a mezei szorgalom ügyét a legszentebb hűséggel ápolják...” - írta a bevezetőben, kötelességének érezve, „hogy mezei gazdaságunknak, ezen mi köztáplálónknak ügyében adni, amit adhatok, tudniillik: holmi gondolatokat annak akadályairól és segédmódjairól”. A dolgozat első passzusában keserűen állapítja meg, hogy a „mezei szorgalomhoz” nincs elegendő földművelő népünk, s még ez a kevés is esetlegesen oszlik el, így „haszon nélkül vész a drága néperő”. Berzsenyi nagyon tisztán látta azokat a problémákat is, amelyek a mezőgazdaság szervezés és munkamorál hiányából fakadó „kulturálatlanságából” eredtek. Külön fejezetet szentelt a „magyar paraszti gyermeknevelés” ügyének is, a „célirányos kultúrával való szelídítés”

178