Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

nemzetállamról kialakított koherens kép is. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban is hamarosan diktatórikus intézkedéseket vezetett be a hatalom, a széthúzásra, a pártok által képviselt önös célokra és érdekekre, a széthullás veszélyére hivatkozva. A nemzeti, valamint vallási-területi arányok magukban hordozták a konfliktusokat, a 30-ban bevezetett diktatúra és az azt követő gyakori választások pedig tovább fokozták a „belső harcot”. A demokrácia látszatát ennek ellenére a többpártrendszer hellyel-közzel fenntartotta.

A két világháború közötti, hézagokkal teli szakirodalomban a régi Jugoszláviát csupa negatív, az új Jugoszláviát csupa pozitív jellemzővel felruházó, egyoldalú szemlélet kerekedett felül. Ennek okait kutatva (különösen a muravidéki magyarság vonatkozásában) egyrészt a zűrzavarban eligazodni nem tudást, másrészt a kellő rálátás hiányát, harmadrészt pedig a gyér értelmiségi réteg kisebbségi helytállásának hiányát, az önszerveződés lehetetlensége miatti passzivitást, valamint a mindezek egyfajta lekicsinylését lehet kiolvasni a különböző írásokból.

Pedig már az úgynevezett forradalmi korban - 1918 végén - történtek olyan események, amelyek előre jelezték a közelgő katasztrófát, a Murán inneni terület esetleges elcsatolását, illetőleg Ausztria és Magyarország szétválása esetén Stájerország és Krajina szlovén területtel való összekapcsolását sejtették.

A korabeli feljegyzések1 már 1918 novemberében feszült helyzetről számoltak be a Mura és a Dráva közti határ menti térségben, majd amikor a szerbeknek a horvátokat is sikerült meggyőzniük arról, hogy az elhúzódó világháború miatt az ország mind katonai-védelmi, mind politikai szempontból meggyengült, igyekez-1 Nagy (1925)

14