Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

Eleven - Napvíz (2014) kötete rövid, alkalmi írásainak egyikében, 10. Holdkörök cím alatt, Az álomlátó fiú székely népmese „olvasatát” tette közkinccsé a szerző. A Krizajános által gyűjtött népmese „csillagászati csillagmítoszi” értelmezésével hatalmas térbeli-időbeli utat járt be, recenzense megfogalmazásában: „ki a világmindenségbe, illetve vissza az időben, az emberré válás korszakának rejtelmeibe” (Ruda Gábor).

A Shakespeare-látlatok (2016) nagyszabású, új sorozatával a világirodalom legnagyobb drámaírójának életművét vette górcső alá, a tőle megszokott, kissé bizarr, nehezen követhető, de mégis izgalmas, mesélő-magyarázó stílusban.

„Hagymás Istvánt azok a pillanatok különösen érdeklik - írta ennek kapcsán Mayer Erzsébet -, amikor (ez) az átfordulás megtörténik, azokat az erővonalakat keresi a művekben, amelyek hatására kifordul az ember kezéből a hadvezéri vagy karmesteri pálca... Ezek azok a pillanatok, amikor a Nap aranyából aranypénz, a szeretetből, jóságból adásvétel, a hitből hitel, a nőből kurva, a szellemből tárgy és áru válik”. E szerint Hagymás Shakespeare-je a reneszánszban sem az újjászületést, hanem az európai kultúra eredeténél is ott munkáló hanyatlást és romlást vélhette felfedezni.

Hagymás itt is sajátos, az elemzett mű nyelvezetéhez illő, vagy azt kiegészítő nyelvet használt, ahogy már a címben is szerepel (ládátok), módszerében a modern tudományos és technikai forradalom nyelvi mozaikjait is alkalmazta, mint pl. föld-DNS, vagy a zodiákus és asztrológia nyelvi fordulatai, kifejezései. Itt minden mindennel összefügg, minden magyaráz mindent, ugyanakkor a Mindenséget. E furcsa mozaiktabló a végén mégiscsak összeáll „szervezetté”, élő organizmusként funkcionál. Rendeltetésszerűen.

138