Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

muravidéki és az egyetemes magyar irodalomban. Az opust ismerő olvasó láthatja, hogy a lírában érzi igazán otthon magát, ebben a műnemben alkot biztos kézzel, sajátos hangon, a sokszor körültapogatott téma avatott ismerőjeként.

Egyik korábbi megállapítására hivatkozva, ma is érvényesnek tartjuk a leírtakat Zágorec költészetéről: ezek a versek a megtartás és a megmaradás lét-imperatívuszai, s ekként a muravidéki irodalom felismerhető poétikai krédóját is jelentik. Ugyanakkor a Szúnyogh Sándor által meghirdetett „minimalista” törekvéseknek és a nyelvi-stilisztikai status quo-nak is biztos őrhelyei.

Első, Viharverten c. kötete (1997) megjelenése előtt a harmincadik életévébe lépett költő-pedagógus az újságírást is kipróbálta, előbb középiskolai, majd később egyetemi tanulmányai során, a kortárs irodalom képviselőivel ismerkedve, esszéket közölt Csoóri Sándorról, Nagy Lászlóról, Pilinszkyről. A vékony könyvecske szerkesztési elvein is erős Ady-hatás (élet-, halálversek) érezhető. A kötet Útravaló)ában Pomogáts Béla62 irodalomtörténész ezt írta: „Nem egy versében ad hangot valamilyen szorongásnak, halálfélelemnek, ez a halálfélelem mindazonáltal nem az elmúlás, ellenkezőleg, az életöröm hatalma mellett tanúskodik. Egy fiatal lélek vet számot azzal, hogy mindennek el kell múlnia egyszer, a versek képi anyaga, érzelmi töltése mégis maradéktalan és feltétlen életszeretet mellett bizonyít.”

A hagyományhoz, az elődökhöz való viszony - ajánlások vagy nagyon is konkrét „öndefiníciók” kapcsán az útkeresés során ért sérelmek és ki nem elégülő vágyak a mindennapok egzisztenciális hordalékaiként jelentkeznek újabb verseiben. Ezek azonban a családi példát (nagyapjához, fiaihoz, férjéhez írott újabb versei) is fel-62 Ld. Pomogáts Béla ajánlása a Viharverten kötethez.

123