Zágorec-Csuka Judit: A Zrínyiek nyomában (Pilisvörösvár, 2003)

I. A Zrínyiek és Alsólendva

csodálkozásra az ifjú Zrínyi Miklós kért bebocsátást a várba. Csapatában állítólag több jól ismert arcot lehetett felfedezni. A kedves, de váratlan vendég némi szorongással léphetett be a várúrhoz, Bánffy Kristófhoz, aki vendége külsejéről azonnal láthatta, hogy valami baj van. Zrínyi Miklós november végén egy rajtaütésszerű harcba indult a Mura mentén Szemenyére, hogy Péter öccsével együtt lecsapjon a Kanizsára tartó török seregre. De a túlerő miatt menekülnie kellett, hiszen a Murához vezető útjukat Murarátkánál a törökök elvágták, őt pedig üldözőbe vették. Más kiút nem volt, Lendva felé vágtattak. Az üldözőkkel folytatott összecsapások után, az esti órákban, szerencsésen meg is érkeztek, s kíséretével az éjszakát Lendván töltve, másnap indultak Csáktornya felé. Zrínyi Miklós murarátkai lese nem járt sikerrel, de Bánffy Kristóf udvarában biztonságban érezhette magát.

Végezetül megjegyezhetjük, hogy a Bánffyak kihalása után (1644) az alsólednvai vár és a hozzá tartozó tekintélyes birtok rövid ideig a Nádasdyak tulajdonába került, majd a közismert bécsújhelyi hütlenségi pert követően visszaszállt a királyra. 1. Lipót azt 1687-ben az Esterházycsaládnak adományozta. Zrínyi Miklós és családjának sorsa úgyszintén ismert, ennek alapján a korábban virágzó Bánffy-Zrínyi kapcsolat a 17. század közepén befejeződött.

3. kép: Johann Ledentur: Aisólendva vára a XII. században - ceruzarajz

13