Varga József: Nyelvművelő írások (Pilisvörösvár, 2019)

Régi, különös szavak és tájszavak

kezdett. Ez egy félnótás. Szegény elmebajos. Ne bántsátok, félkegyelmű. Csak gügye. Összetétel.

Felfortyan (ige). Mérgesen kifakad. Rokon értelmű szavai: feldühödik, felháborodik, haragra gerjed, felindul, begurul. Minden semmiségért felfortyan. Hamar feldühödik a szomszéd. Felháborodik ezen a dolgon. Haragra gerjedt, és botot kapott a kezébe. Hamar begurul. Igekötős ige.

Felingerel (ige). Ingereidé tesz valakit. Rokon értelmű szavai: felbosszant, felizgat, felhergel, felbirizgál. A gyerekek zajongása felingerelte az idős parkőrt. Ne ingereld fel a kutyát! A viselkedése felbosszant. Jaj, de felizgultam! Felhergelte a rosszmájú embert. Egy jó parti is felizgat! Igekötős ige.

Félkegyelmű (melléknév). Gyengeelméjű. Rokon értelmű szavai: félbolond, féleszű, kótyagos, dilis. Félkegyelmű emberre nem bízhatunk semmit. Ismered azt a félkegyelműt? Félbolond mászkált a faluban. A kótyagos csak röhögött esztelenül. Attól a dilistől ne várj semmit! Összetétel.

Felserdül (ige). Ifjúkorba jut. Rokon értelmű szavai: felcseperedik, felnő, felnőtté válik. Gyermekei lassan mind felserdültek. Pár év, és a fia is felserdül. Hamar felcseperedett a fia. A gyerek a pad alatt is felnő. Úgy látszik, felnőtté válik a gyerek. Igekötős ige.

Féltékeny (melléknév). Olyan személy, aki fél, hogy házastársa, partnere hűtlen lesz hozzá. Rokon értelmű szava: bizalmatlan, kételkedő. A féltékeny asszony mindenre képes. A férje sokszor félrelép. Bizalmatlan, mert félti a férjét. A fél nyelvújítás kori származéka.

Fennhéjázó (melléknév). Gőgös, dölyfös, elbizakodó. Rokon értelmű szavai: öntelt, hiú, beképzelt, kevély, hivalkodó, pöffeszkedő, rátarti. A pásztorfiú megleckéztette a fennhéjázó királylányt. Fenn hordja az orrát. Öntelt és beképzelt az én komám. A hiú embernek nem higgy! A kevély ember még hivalkodó is. Ez egy pöffeszkedő személy. Manci néném egy kicsit rátarti lett. A fennhéjáz ige származéka.

94