Varga József: Nyelvművelő írások (Pilisvörösvár, 2019)
A kedves Olvasóhoz
3. Főnév: Élőlényt, tárgyat vagy elvont dolgot jelölő szó(faj). (Magyar értelmező kéziszótár, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.) 4. Főnév: Élőlényt, tárgyat vagy elvont dolog jelölő szó, szófaj. (Értelmező szótár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007.) 1. Melléknév: Tulajdonságot, állapotot, helyzetet, viszonyt, mennyiséget jelentő olyan szófaj, illetőleg szó, amely ezeket a jelentéseket nem mint önállóan létezőket, önállónak gondoltakat, hanem mint valakire, valamire jellemző adottságokat fejez ki (pl.: bátor, kemény, okos, zöld). (A magyar nyelv értelmező szótára, 4. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.) 2. Melléknév: Helyzettől, állapottól stb. adódó tulajdonságot valakire, valamire vonatkoztatva kifejező szó, szófaj (pl.: szép, jó, igaz). (Magyar értelmező kéziszótár, 2. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.) 3. Melléknév: Olyan szófaj, amely a főnévvel megnevezhető személyek, dolgok, fogalmak valamely tulajdonságát jelöli. (Értelmező szótár, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007.) 1. Határozószó: Az a szófaj, amely rágós névutó, illetőleg elöljáró vagy egyéb módosító elem hozzájárulása nélkül alkalmas cselekvés, történés, létezés, állapot helyének, idejének az alany, illetve a tárgy állapotának az állítás körülményeinek jelölésére. Például: benn, kinn, reggel, este, hamar, alig, itt, ott, most, így, úgy. (Új magyar lexikon, 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.) 2. Határozószó: Az a szófaj, illetőleg szó, amely helyet, időt vagy egyéb körülményt (állapotot, módot, okot stb.) jelent, s a mondatban rendszerint - változatlan alakban - határozóként használatos. Ilyen például: elöl, hanyatt, így, úgy, most. (A magyar nyelv értelmező szótára, 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.) 8
