Varga József: Nyelvművelő írások (Pilisvörösvár, 2019)

Magyar mondák a török világból és a kuruc korból

Magyar mondák a török világból és a kuruc korból

Először bemutatom a mondát, amelyből kiválogattam a tárgyalandó szavakat. Ezután megadom e szavak szófaját, jelentését, rokon értelmű szavait, és ha sikerül, az eredetüket is. Mindegyiket mondatokban szemléltetem.

1. Zetelaka

(Zetelakai népmonda nyomán)

Cselő község felett emelkedik az erdős Kerekdomb, a község lakói erre a dombra menekültek, ha a török közeledett.

Egyszer aztán a török a Kerekdombot a megrohamozta, de felsült vele, mert Bátor Balázs, a falu bírája katonaviselt ember volt, nem ijedős. Amikor látta a veszélyt, az erdei fák egy részét elfűrészeltette és mögéjük egy-egy puskás embert állított. Amikor a török közeledett, a fákat egymás után rádöntötték a csapatokra, aztán bumm! Bumm! - szólt a puska.

A török vereséget szenvedett, futva menekült. Haragjában felgyújtotta a községet. A falu porrá égett. De a népe megmaradt. Új községet építettek: Zetelakát.

Domb (főnév). Alacsony, lapos hegy. Rokon értelmű szavai: hegyecske, kiemelkedés, magaslat, halom. Szeretem a lankás dunántúli dombokat, sokat járok bennük. Legurul a dombról. Homokból egy nagy domb állt az építkezéshez. Ez csak egy kis hegyecske. Nagy nehezen mászott fel a magaslatra. Az udvarában egy nagy halon szemét volt. Ősi, ugor kori szó.

Erdő (főnév). Fáknak együtt élő tömege. Rokon értelmű szavai: rengeteg, vadon, szálerdő, bozót, berek, liget, dzsungel, őserdő. Friss levegőre vágyott, kiment az erdőbe. Szólás:

195