Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)

Alsó-Lendvai Hiradó - Zalamegye néprajzi kincsei

vei megvetette a későbbi Balatoni Múzeum néprajzi osztályának alapjait. 1902-től elköltözéséig, 1910-ig, a néprajzi osztály vezetője volt. Érdeklődési köre főleg a tárgyi néprajzra irányult, ezen belül - mint a kor tudományának divatjára - a népművészet feltárására és leírására szakosodott. Ennek értelmében elsősorban népművészeti munkákat gyűjtött: pásztorfaragásokat, díszes kerámiát.1

Mint maga is lelkes gyűjtő, külön útmutatót írt laikus néprajzos gyűjtők számára. Ezt az írását Zalamegye néprajzi kincsei címen 1904. október végétől több folytatásban az Alsólendvai Híradó is közölte, majd 1905-ben hatvanoldalas könyvecske formájában adták ki Keszthelyen . A kettő között tártál mi szempontból és az utólagos lektorálást kivéve nincs lényeges különbség, hacsak az nem, hogy az Alsólendvai Híradó nem közölte a teljes szöveget, ugyanis a nyolcadik folytatás után a kilencedik (lehet, hogy az utolsó) hiányzik. A hiánynak két oka lehet. Az első, hogy Sági a nyolcadik folytatással befejezettnek tekintette cikkét, amit stb. stb.-ve 1 zárt (ez kevésbé hihető). A másik vélt ok az, hogy a folytatás az ötödik számban volt, amely elveszett.

Sági írását a néprajz elhanyagolt mivoltával kezdte, szerinte - és igaza lehetett - kevesek kivételével szinte senkit sem érdekelt. Ennek okát a népszerűsítés hiányában látta, mert szerinte például még a sajtó sem terelte rá a figyelmet, a politika foglalta el szinte minden sorát. Ezzel indokolta művének szükségességét. 1 2

1 Vajkai 1966.5-18.

2 Néprajzi kincseink gyűjtése (Keszthely, 1905, 1909)

63