Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)

Alsó-lendvai Hiradó - Magyarországi "Néprajzi Társaság"

Pedig Alsólendván ekkortájt vették tervbe a vasútvonal megépítését.

A másik legnagyobb rosszat, ami véleménye szerint az iskoláztatás fejlődése, mint a népiség rombolóját is elítélte. De ebben is látott jót, hiszen azt állította, hogy többek között a tanító lehet az, aki megfigyelheti a népet, mégpedig a "leghamisítatlanabb alakon", a gyermekek életén. Emellett a nép között él, mindent tud róluk. Mindezek nem elhanyagolható tények, bármennyire is szakképzetlennek és megbízhatatlannak titulálták néprajztudomány szempontjából a korabeli néptanítókat.

Megeml ítette a híradó azon cikkeit, melyek (gyakran) a vendek tudatos magyarosításával foglalkoztak. Józan ésszel következtetett arra, hogy "A megvitatott ügy minden évben nagyobb foglalást tesz, a vend nép néprajzi kincsei minden évben nagyobb mértékben változnak, alakulnak, minden évben nagyobb fontosságú lesz azok összegyűjtésének szüksége.

Az egyik leghamarabb észrevett negatív esemény mindkét népnél a népviselet elhagyása. Már legfeljebb csak halottas ruhának tartogatták. Igaz, néprajzosként tudatában volt annak, hogy nem szabad visszatartani a fejlődést, és hogy nem az a baj, hogy eltűntek, hanem hogy feljegyzés nélkül vesztek el a hagyományos viseletek.

Szerinte a gyors fejlődés egyik kedvezőtlen hatása az is, hogy az egyszerű nép keze ügyébe egyre több világi tárgyú olvasmány is került. "A nép kezén ma már a "Szentek életén", Bagó Márton-féle rablólázadási eposzokon, kis komáromi kalendá32