Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)

Alsó-Lendvai Hiradó - Gyilkos merénylet…

ahm már lois/or i<találkozott a vendek .■.ro.-od.is.iiuk üyyovel, legújabban a s/.Miis/ni »Murak<">/■. hasonlóan. A megvitatom ügy minden évben nagyobb foghíjast tesz, a vuid nép néprajzi kincsei minden évben nagyobb mértékben változnak. alakulnak, minden évben nagyabb fontosságú lesz azok össsegyüjtésének szüksége.

Csak egy két éven át kisérjük figyelemmel vidékünk népéletét, minden az állítottak igazságát erősiti.

Hajdan megszőtték a vásznat, került abból mindenre, még szemfedőre is. Ma az ezerránczu »kitlin« ritkul, s már csak öreg né ék tartogatják a láda fenekén halottas ruhának Milyen kevés már a báránybőrből készült, szóalakokkal, szivárványos pá^aszemekkel telehimezett dolmány. Nem azt kell sajnálni hogy elvész, hanem hogy az érdeklődés hiánya folytán úgy vész el, hogy emléke sem marad. Pedig elvész nagyon gyorsan; nem tudom melyik lendva vidéki község legényei azt határozták, hogy olyan menyecskét nem visznek haza, a ki pacsával jár.

Még négy öt évvel ezelőtt milyen gyakorta robogott végig a lendvai főutczán egy-egy lakodalmas menet; a felbokrétázott lova's legények kurjantása a nagy bőgő bugása, klarinét rikkantása, perecz után kiabáló gyereksereg lármája kiveszlassan lassan. A betlehemesek, három királyok mindig ritkább vendégei karácsony