Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)
Szilchot Gedáljá böjtjének napjára - Ásréj
188 SZUCHOT- BŰNBÁNÓ IMÁK GEDÁLJÁ BÖJTJÉNEK NAPJÁRA de reményük benned áll, hogy haragod megnyugszik, hogy lecsillapodsz kezed munkájának egyenessége miatt. ״Térj vissza Örökkévaló, és csillapodj szolágid miatt!” Minden nap titkaid feltárására várunk,1 azonban míg az igazak húsa felemésztődik, titkaid rejtve maradnak előttünk. A megalázottság törte meg szívünket, bízunk kegyességedben. ״Fordulj hozzám, Örökkévaló, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!”2 Elhagyatottak vagyunk és azokkal vagyunk egysoron, kik sírba szállnak alá, és a hárfa és a dal és a furulya gyászolni kezdenek. Azonban fénylőként fognak jönni és hálaéneket dalolni, ״hozz vissza foglyainkat, mint patakot a kiszáradt délvidéken.” Kik benned lelnek megnyugvást, könny a kenyerük, Isten, Kőszikla, mint Isten szitkozói káromolnak ״Hol van a Megváltó?” Mint mikor látomásban szóltál Isten egyeneseihez, ״ Hozd vissza Örökkévaló Izrael tízezreinek seregét!”3 Halld meg Örökkévaló, legyen füled nyitva azoknak, kik azt kérik ״Bocsáss meg kérlek!” Válaszolj, ״Megbocsájtok!” Ismét visszaestünk, de te lehetőséget adsz ״ Térj meg Izrael!”. ״Hozz vissza magadhoz Örökkévaló és mi visszatérünk!” וניהלא Istenünk, atyáink Istene! םא Ugyan megszűnt a negyed-sékeles madár-áldozat4, ugyan a sátor [a Szentély] melyben lakozott kiüresedett, ezért még ne legyünk elveszve: hisz egy öreg atyánk [Ábrahám] érdemeit tudhatjuk. Mutass neki kegyet, miközben igazságát énekeljük meg neked. Azt parancsoltad neki: ״Vedd egyetlen fiat és vérét az oltárra hintsed!” Futott a fiúhoz, megszentelte, pedig lelke össze volt kötve leikével, Felszerelte fával és fáklyával, és Istenének éke volt homlokán. Az egyetlen fiú könnyed volt, mint a szarvas, azt válaszolta mondván: ״Atyám, íme a tűz és fát is hoztam, de hol van az áldozat?” A szavak, melyeket válaszolt őt is megijesztették, apja azt válaszolta mondván: ״ Isten megmutatja majd, az Örökkévaló tudatja majd mi az övé!” Mindketten elfogadták parancsodat és nem kérdőjelezték meg szavad. Nagy sietséggel mentek fel az egyik hegyre. Ott nagy tüzet láttak, fákkal megrakva, készen az áldozathozatalra. Együtt, nagy szeretetben, egyenes úton mentek a sivatagi síkon. Az egyetlen [fiú gyermek] felfogta, hogy ő lesz az áldozati bárány, azt mondta apjának, kit próbára tettek: ״ Legyek olyan számodra, mint egy bárány! Ne szánj és ne védelmezz! [Isten] vágyik utánam és engem akar, neki adom hát szívemet. Miért tartanál vissza? Végül úgyis hozzá kerül lelkem.” Megkötözte fia kezét és lábát,
