Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)
Szilchot Gedáljá böjtjének napjára - Ásréj
86 ן SZUCHOT - BŰNBÁNÓ IMÁK GEDÁLJÁ BÖJTJÉNEK NAPJÁRA וניהלא Istenünk, atyáink Istene! הנמא Már régóta tanuljuk szánk miként szóljon, hogy ajtódon kopogtassunk, imával és könyörgésekkel. Hozzád mindig örömmel fordulunk és nem resten, hogy elűzzük bűneink gonoszságát, melyek időről időre felgyülemlenek. Itt vagyunk, eljöttünk megtört lélekkel, összetört szívvel: ״Ő a szívek keresője, ki meggyógyítja a megtört szíveket! Újíts meg bennünk erős lelket, adj nekünk tiszta szívet!” Már régóta meghatároztad ezt a tíz [bűnbánó] napot, amikor az egyén visszatérhet és engesztelést talál, miközben a közösség egész évben könyöröghét és imádkozhat bármilyen szorul helyzetben és bajban.1 Ha az egyén igyekszik és megbánja bűneit, megbocsájtást nyer. Ha feladja és nem tér meg, nincs bűnére orvosság: hiába készíti elő Nebajot minden kosát, hogy érte szóljon, imádkozik, kiabál, de senki nem figyel rá. Ó Kőszikla! A tömegek és az egyének imája is csak hozzád száll, mert csak te hallgatod meg az imádságot. Fogadj bennünket kegyesen és adj nekünk okot a megbocsájtásra, leljünk nálad kegyet, mint tökéletesen felemésztett égő— áldozatok. Ó Bíró! ítélkezz felettünk, kegyelemmel és együttérzéssel, hisz gyermekeid, kik általad lettek kiválasztva, kincsként magadhoz véve. Hadd vesszen a mélybe buta lázadásuk, és téged dicsérjenek minden dicsérettel. וניהלא Istenünk, atyáink Istene! ףןוא Küldd le világosságodat és igazságodat, add, hogy híveid jóságban fürödjenek, mert ״csak te vagy jóságos és megbocsájtó”2 Nézd lelkünk nyomorúságát, jóságodban vigyél szabadságba, ״mert a vizek a lélekig érnek” Alantasságunk hallgattassék meg, állítsd vissza szétszórtatásunkat lakóhelyünkre, hiszen ״idegenek és átutazók vagyunk.” Ajtódon folyamatosan kopogunk ragaszkodunk hozzád, hogy egyesüljünk, ״hiszen nagyon lesújtottak vagyunk.” A pimaszok csávába húztak bennünket, ments meg bennünket és mi hálásak leszünk, Kősziklánk, ״mert te mentesz ki bennünket az elnyomásból.” Szétszórt gyermekeid várnak, hogy megerősödjenek, tisztítsad meg őket, hogy téged féljenek, ״mert ez az ember lényege.” A nemzetek szobrai hiábavalók, a te kedveseid csak irántad vágynak, ״mert ő kegyes és irgalmas.”
