Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)
Az első nap - Ásréj
9 SZUCHOT - BŰNBÁNÓ IMÁK AZ ELSŐ NAPRA חלם Bocsásd meg e nép vétkét nagy szeret etedben, amint elnézéssel voltál irántuk Egyiptomtól mostanáig, s ott az is írva van: רמאיו Akkor így szólt az Örökkévaló: Megbocsátok, ahogy mondtad! הטה Fordítsd erre füledet, Örökkévaló, nyisd fel szemeidet és lásd romlásunkat, meg a Várost, mely Nevedről van elnevezve! Mert nem igaz voltunkra, hanem végtelen irgalmadra támaszkodva visszük eléd imáinkat! Örökkévaló, hallgass meg, Örökkévaló, bocsáss meg, Örökkévaló, figyelj fel és cselekedj, ne késlekedj, a magad kedvéért, Istenem, hiszen Nevedről nevezik városodat és népedet! יניהלא Istenünk, atyáink Istene! אבה Jusson el hozzád a könyörgők kiáltása, kérünk, hallgasd meg az imát! Igazság Istene, hallgass meg, figyelj a rivalgásra! Az egyenest nézd, és tekints el a rágalomtól! Szégyelljük, restelljük fejünket emelni, mert nárdusunk [jótetteink] illatát tönkretettük. Elrontottuk a helyeset, és tanaidat elferdítettük, azért szemünket a földre sütjük. Mindenfelől csupa szükség és nyomorúság, elárvult nyáj vagyunk, melynek nincsen menedéke. Ha jobbra fordul, suhint a bárd, bal felöl orvvadász rémíti. Mindent látó tartsd nyitva hát szemed, [hogy lásd] kínunkat, bajunkat, hosszú szenvedésünket! Igaz útjaidhoz illőn fordítsd a gyászt örömre, a fenyítést váltsd jóakaratra! Bűnünk miatt rabság és fosztogatás jutott nekünk, hagytuk, hogy megfosszanak királyainktól, papjainktól. Nagy becsünket, izzó szeretetedet a porba sújtottad, rommá és gúny tárgyává lett az. Nem követtünk meg, nem könyörögtünk, bűneink bűze miatt nem fogtuk fel igazadat. Elvesznénk, mint Szodoma, mert elhalt már a malom [a Tóra-tanulás] hangja, ha az utolsó percben nem könyörülsz rajtunk. Megsajnáltad csekély maradékunkat és életben hagytad. Cölöpöt, kerítést állítottál, s oda gyűjtöttél minket, de elűztél onnan a három [főbűn] miatt, melyeket utálsz, s az ezüst kastélyt [a Szentélyt] eltiportad miattunk. Igencsak vétkeztünk, hűtlenek lettünk, azért járomból járomba hajtottak minket. Emlékezz, hogy megírtad: nem fogsz meg-utálni minket, összegyűjtőd a szétszórtakat, és Te leszel az Uruk! Mindazok után, ami minket ért, bizonyára Te vagy az igaz, miénk meg a rossz név. Mint mindeddig, ma se tértünk meg, nagy bűnnel terhelve állunk előtted. A nincstelen nép gúny és szitok tárgya lett, mint
