Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
GECZI JANOS 209. veszprémi naplemente majd ha hajnali kettő körül távozik visszaérkezik-e reggelre mint máshol a másik rózsa indulása idejét égitest szabályozza a halott bolygó amely kizárólag neki létezik hiába növény nyaranta csurig zöld mindegyre emberhez hasonlatos a tömörsége az ónásványokhoz mintha erőtlenebb lenne a szív is újabban és a körülmények a stíl a havazás a szélvihar a fagyok van formája amelyet önmagának nevez hajnali kettő körül ha olvad a hold az amely leginkább a rózsáé kevés illattal és plasztikával máskor ugyanez a gyilkosa lesz ritmuszavaros mondatú üzenet felriadás mégha az negyed három is és mégis tapasztalja a vonzást a bolygó kitartó erejét miként húzza miként nevezi át mássá ami se nem a rózsa se nem a rózsa gazdája csak ritka levegő vagy már az sem
