Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
KIBÉDI VARGA ÁRON 291 Most amikor a napsugarak perdülnek és készül az állandó háború, el kell hagyni a papírt, búcsút kell inteni a városoknak, hazamegy mindenki, gömbölyű életre vár. Nevén nevezzük a hontalant, anyanyelvén. Életét otthon ragozzák, a harcterek mögött. Most az ékezeteket is kirakják, pedig nincs lovagi torna. A harc egyenetlen. Sugarakat söpör a tegnapi babona. 292 Aki kiköltözött az ég szélére, a mozdulatlanság válfajait számlálja: megengedheti magának az öröklétet. A szeszélyt. Nem rejtőzik a biztonságok mögé. Fajtalan. Bőkezűen gyúrja az életet. Tárgytalannak nyilvánítja a nemek harcát. Kereken tagadja a másolatokat, az ég földi mását kikacagja. Aki ünnepel, a hétköznapokat kezeli. Menetrendeket osztogat. 21
/
