Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

mátusok Ligonier-i gyűjteménye mellett csak a New Brunswick-i Magyar Hagyományok Otthona az egyetlen, amely Molnár Ágoston munkájának szinte csodával határos eredményeként kezeli emigrációnk archívumát és megszervezte a New York-i Könyvtár Egyesület mellett egyikét néhány állandó könyvtárunknak. (A philadelphiai Balch Intézet és a minnesotai egyetem Emigrációs kutató központja gyűjt bevándorlókról anyagot, s ennek egy része magyar vonatkozású.) A New Brunswick-i mellett múzeumi anyaggal is csak a Passaic-i Magyar Múzeum rendelkezik Magyar Kálmán és Judit hallatlanul kitartó és áldozatos munkája eredményeként. Ezek és hozzájuk hasonló kulturális intézmények segíthetnek a csak angol nyelven beszélő fiatalok magyar ismereteinek elmélyítésében, akik Magyarországgal csupán látogatásszerű kapcsolatot tudnak fenntartani. Feltétlenül be kell rendezkednünk az angol nyelvű kulturális és gazdasági kapcsolatokra magyar—magyar vonatkozásban is.

Az amerikai magyar kulturális életnek talán legjobb példái azok a tánccsoportok, amelyekben már többen vannak a magyar népi kultúra iránt érdeklődő amerikaiak, mint magyarok. Ilyen például a Washington-i Tisza együttes és a Magyar házaspár szervezésében évente összejövő népitánc táborok csoportjai.

Igen nagy a hiány jó angol (és valószínűleg német és francia) könyvekben, amelyek a magyar kultúrát és hagyományokat ismertetik külföldön, de amelyeket a másod-, harmadgeneráció fiataljai is használni tudnak. Ezen a téren az Atlantic Research és Mogyoródi Szabolcs Hunyadi Mátyás Öregcserkész Munkaközösségének munkája hézagpótló, de korántsem képes az egész feladatot elvégezni. Itt is a magyarországi kulturális szervek és az emigráció összefogására lenne szükség. Világnyelveken közvetített irodalmi, történelmi, kulturális írások szükségesek jó hírünk, de fiataljaink öntudatának ápolásához is.

Személyes kapcsolatok

Iskolás gyermekek részére magyarországi táborokban (mint a már hagyományos sárospatakiban) való részvétel szinte felbecsülhetetlen értéket: kapcsolatokat, kulturális kötődést jelent. Ezeket fejleszteni kell. Emellett a cseregyerek akciók igen hatásosak lehetnek a magyar nyelv elsajátítására. A magyar egyetemi rendszernek a külföldihez való közelítése (kreditrendszer stb.) elősegítheti azt, hogy egyetemistáink egy-egy évet magyar egyetemeken járjanak és az ott töltött idő szervesen beépüljön amerikai tanulmányaikba. Ez anyagilag is előnyös lehet mindkét fél számára.

Mindezt összevetve meg kell állapítanunk, hogy szinte emberfeletti munka vár a Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsába tömörült egyesületek és egyházak felelőseire, hogy a 2000-es népszámlálás eredménye ne az amerikai magyarság csökkenését, hanem erősödését jelentse.

Források:

(1) Papp László. A Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsa tiltakozása. 1995. július 15., Magyar Figyelő 1995/5.

(2) Dr. Nagy Károly: Hány magyar él az Egyesült Államokban. Hitel 1993 augusztus.

(3) Szilassy Sándor: Magyarok Amerikában, Amerikai Magyar Népszava/Szabadság 1995. július 28/augusztus 4.

(4) Dr. Vitéz Ferenc püspök közlése 1995. szeptember 27-én.

(5) Székelyhídi Ágoston: Magyar önazonosság a Kárpát-medencében. Magyar Nemzet, 1995. szeptember 23.

(6) Kovács Évának az 1996-os Anyanyelvi Konferenciára készülő felmérése.

135