Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

dozatján”, „a méreggel Megjegyzett / ... holtában - ” is - halott”, „halált harácsoló” anya elvesztését feldolgozni, felejteni képtelen lélek az újramegtalálás vak reményébe menekül („de holnap újra látom oly biztosan tudom”). Az öröklött kultúra továbbélésére a „junh”tőből származtatott „jonhoiglan”-t, illetve a „halállal teljes holtában - is - halott” sort lehet említeni: a Halotti beszéd „hálálnék haláláal holsz” kifejezésében a „halál” szó ugyanúgy háromszori ismétléssel kap nyomatékot.

Az IDŐ különböző megjelenési formái szervezik versegésszé a Szívbillentyű című verset is, amelyben maga az „idő” szó tízszer fordul elő különböző toldalékos alakokban, vagy toldalék nélkül. Egyéb időegységek a „percek”, „évrengeteg”, „fekete percent”, „örökegy perc”, „reggel”, „óra”, „perc-tábla”, „évek”, „jövő”, „múlt”. Funkciója ezúttal kettős: egyrészt elválik egymástól az objektív és szubjektív idő, másrészt az időben megélt értékpusztulásnak a lélekre gyakorolt bénító hatását fejezi ki. A nyolcadik szakaszban található „megszűnt idő füles fogalma / tudósi tétele” és „az ő ideje akkor indult: Időre vedlett / az én időm akkor állt meg - hátrált / elakadt” sorok egymás mellé vágásával az ember egyszeri, időbeli létezésének tapasztalatához az „ő” és „én” idejének elválása okozta létállapot, a lélekben megélt élmény és szubjektív időtapasztalat társul:

ez az örökül maradott átszelt Vele végző örök - egy perc - naptári tátongás —

mindazóta van

és oly azonegy omlással görgő elemésztő ég és táj égtája nélkül -folyvást —

folyvástalan

A ciklus záróverse az Ajánlás, s a cím ismét a villoni szerkesztésmódot juttatja eszünkbe. Hangja egyszerre önostorozó és menekülő, az archaikus „adassák” kétszeri használata, a „ legyen” kezdő és záró sorokban történő előfordulása pedig a felejtés, tudomásulvétel kötelezettségét róják a beszélőre. A gyógyulni/felejteni akaró értelem a vers mértani közepén elhelyezett harmadik szakasz jövőidejű igealakjaiban („fogja megteremni”, „fogja elenni”) így szólal meg:

már igaz alakját is ez fogja eleimi előlem: a szó a parazita gyász

Az alany figyelme így önmaga felé fordul, a vers a csöndes búcsú hangján zárja le a homogén szerkesztésű ciklust.

Az említett versek az élmény közvetlen hatása alatt születtek, a magas érzelmi telítettség mindegyik darabban megtalálható. Alkalmi versekről van szó, ami igazán a XVIII-XIX. század magyar költészetére volt jellemző, mint Hannulik János elégiáira és ódáira, vagy Csokonai Vitéz Mihály Szomorú halotti versek című ciklusára, amelyből A lélek halhatatlansága vált közismertté.

Határ Győző későbbi, a Lélekharangjáték című kötetének hasonló témájú verseiben letisztultabb hangvétellel, gazdagabb motívumrendszerrel, az élményt nagyobb távolságba helyező témakezeléssel találkozhat az olvasó. A kivételes külső artisztikusság, rendkívüli nyelvi gazdagság és ötlet, az egyes ciklusokon belüli és ciklusok közötti pontos szerkesztettség és az irodalmi kontinuitás megőrzése éppúgy megfigyelhető a Lélekharangjáték

129