Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

Zsigulis gyorsfényképek - dokupapíron

Simonffy Andriska szakkörös emlékének

KÖZÖSSÉGTEREMTŐ. - De nem akolmeleg dörgölődések aggasztották! KÖR - TŰZ - HELY! Ennek - ezt azért megteremtette - halt, hiányától!

Általános iskolás osztályfőnökként Őt vittem - jött konyhásnak, az osztálykirándulásra. Beszerezni, főzni, porciózni. Kanyargóit puttonyos Zsigájával a busz után Baranyába. Igazi lecsókat-leveseket ettünk, mustároshúst, a gyomorfájósak főtt karfiolt. Irodalomról ritkán szólt, mára már szakkörösanyukák mégis mint írót emlegetik.

TANÍTÓ. A Gaál Imre Rajzszakkörbe rendes tagként járt, nemcsak mert Balu fia alapító volt - hanem, mert élvezte, s tán azt a közösséget - amit nem kapott meg a szerkesztőségekben, kocsmaasztaloknál - (kapaszkodó tekintetek és az Ő tekintete igazolják) - itt lelte. Bajnán, 1975-ös első rajztáborunkban 17 rézkarcmaszatos süvölvényt gyömöszölt a fehér kombiba, hogy számháborús „ellenségünk” zászlóját elrabolhassuk, hogy mi győzzünk. Este a cseregyerek, mészégető Pisti apukáját meséltette a tűznél, s jegyzetelt a slambuc felől.

TÖRT - ÉNETEK! A hirtelen bajban elillanó borgőz, a tábortűz mellől - amikor Papnóri elől menekülő Imrusi a becsapódó ajtó üvegszilánkjaival szétvágta tenyerét - elrobogtunk a váci kórházba! A begyógyult heget ma is Simonffy-sebnek nevezzük.

PEDAGÓGUS - SZERKESZTŐ! Amikor a Mozgó Világ nélküle indult el, a HÓHÁNYÓ című szakkörszamizdat-táborújság főszerkesztője lett. Hivatalosan csak a Hitel létrejöttekor mondott le (hivatalosan, levélben) feszengve, szégyenlősen, hogy Ő már felnőtt, me^ csinálja újra egy gyerek, s hogy mellékállásban nem lehet egy ilyen lapot csinálni.

ÁLMODOZÓ — DUVAD! Még Duka előtt felfedeztük a Fejér megyei Belsőbárándi Kastélyunkat - segített takarítani, szállítani, tanítani, ebédhordó furgonná vált az autó - és segített élettartalommal telíteni a Házat. Hat év elteltével az 50 fős tüntetésen — mivel az új, amerikai tulaj kisöpört bennünket a mi művésztelepünkről - vitte a táblát: ... véget ért egy Belső-Ábránd.

DUAK! Papírmasé mosolyok, bádogkézfogások. A nyolcvanas évek elején lehetett, hogy Pesterzsébeten megnyitott egy kiállításunkat. Kiszellőztetendő a tegnapot, a Vágóhídtól a HÉV-síneken jött, és pásztortarisznyája (a kisoroszi gulyástól szerezte borért, vagy másért) mire kiért, tele volt sínt rögzítő csavarral. Ezeket egyenként elővarázsolva, díjakat adományozott, Gárdos Ancsa és Páczelt Andi, Gyapjaska és Nándika mellett én is Csavar-díjat kaptam. A nem létező többi közé tettem. (Ma is ott van.) Párttól, vallástól, érdekcsoporttól független díj. Amikor a szakkör tavaly 20 éves lett, a jubileumra már csak kex-díjakat osztogatott, (már gyógyultan) - mi csak akkor adtuk át NEKI a Rozsdapitykékkel ékesített Közép Csavar Díjat a Talpfákkal.

SZENTHELYEK! Pannonhalmán, Kupacon mókázott a feketén imbolygó szellemekkel, bevallottan soha meg nem bánt bűnei elől a kerengő szögleteibe bújt, majd feloldozást remélve, a konyhából kikönyörgött kajahegyekkel száguldozott a szanaszét festegető nö-107