Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
Cikluscíme: Az örökkévalóság szemszögéből Darabcíme: Lássunk munkához Szerzője neve: Görög Imre (1951-1994) Belép az ablakon. Megszólal. Sárga és kicsi. Milyen kicsi. Elfér. Amikor kék, még inkább. Aprócska, mint a katica pöttye, a legkisebb, a csípő fölött. És csak lássunk munkához. De csak lássunk már hozzá. Majd elvész, ha esik, ha elhajol, ha bolondul le és el, ha lengeti a füveket az égben. Reggel újra, meg megint, és a csend. 94. április, e-Az örökkévalóság szemszögéből Járvány Rúgják a port. Belepi a szagot és belep. Itt töltik az éjszakát. Dideregnek a hajnali ködben, kezük törlik. Eltakarítják a hullákat. Néhány trombitást, a baritonsort, kápórészleget, féltékeny férjet, vadászó bakot, szobrászt, macskanyúzót, telefonszerelőt. Csak egy éjszakát. Csak dől, nem mozdul, nehezen tápászkodik, áttekeri a rongyokat, vonul, rúgja a port, nem látok be a sötétbe. Itt marad: nem látok. Combcsonttal fut a kutya. Óvatosan - párhuzam - rakja a küszöbre. Büszke. Úgy néz. Büszke. Velem rezzen: a bőr alól kőre koccan a géppisztolygolyó. 101
