Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
HIZSNYAN GÉZA Töredékek az 1993-94-es budapesti színházi évadból Összefoglalót írni egy színházi évadról veszélyes dolog. Egyrészt, mert ki veheti magának a bátorságot, hogy kijelenthesse, minden fontos előadást látott, másrészt pedig az összefoglalók csábítanak a felszínes általánosításokra. Talán lehetne összefoglalót írni egyetlen színház évadáról, de a magyar színházi évadról, vagy akár a budapestiről is már vakmerőség. Vannak azonban a színházlátogatóban olyan emlékek, élmények, melyek „túlélik” a többi előadás emlékét, amelyek valamiért fontosak, emlékezetesek maradnak. Ezek azok a produkciók, melyekről - úgy érzi az ember - írni kell, vállalva a válogatás erős szubjektivitását és a töredékességet is. Mindennapi agresszivitásunk (Tábori: Jubileum - Radnóti Színház) Az első mély nyomot hagyó előadás még az elmúlt évad végén született, de oly’ kevésszer került már színpadra, hogy méltán tarthatjuk a tárgyalt évad produkciójának. A Radnóti Színház úttörő bemutatóra vállalkozott: a Budapesten született, de hírnevet színházi emberként, regény-, forgatókönyv- és drámaíróként külföldön szerzett, Angliából az Egyesült Államokba, majd Németországba vándorolt, végül pedig Bécsben letelepedett Georg Tábori-Tábori György első magyarországi bemutatójára. Tábori drámaíróként és rendezőként is most debütált Magyarországon, Jubileum c. színművét saját rendezésében mutatták be. Igaz, a rendezés munkáját egyidejű bécsi elfoglaltsága miatt megosztotta régi munkatársával (és vejével) Martin Frieddel, akivel együtt már 1968-ban New Yorkban és 1969-ben Berlinben rendezte Kannibálok c. művét. A Radnóti Színházban bemutatott Jubileum 1983-ban íródott, Hitler és a nemzeti szocialisták hatalomra jutásának 50. évfordulójára, Budapesten bemutattatott 1993-ban, azaz a 60. évfordulón. Ez persze véletlen. A mű ugyanis korántsem „évfordulós” színmű, amit csupán alkalomszerűen vesznek elő. Témája sem véletlen vagy alkalomszerű, a fasizmus, a zsidóság tragédiája a drámaíró Tábori örök témája. Az édesapját és családjának túlnyomó többségét a haláltáborokban elvesztő Tábori azonban nem ünnepélyes pátosszal szól a tragikus eseményekről. Ő, a családján keresztül az események által közvetlenül érintett zsidó, nem fél és nem szégyell humort és iróniát keverni az emberiség talán legnagyobb tragédiáját taglaló történetekbe, nem tiszteletlenségből, s nem azért, hogy kinevettesse, hanem, hogy így tegye emberivé, felfoghatóvá a felfoghatatlant, hogy a nevetés megkeseredjen a szánkban, a torkunkra forrjon. Ilyen nevettetve torkszorító mű a Jubileum, mely egy zsidótemetőben játszódik. A temetőben fekszik Arnold és felesége, valamint bénulásos unokahúga, Mici. Rajtuk kívül itt van Otto és Helmut a homoszexuális .házaspár”, akik devianciájuk és öngyilkosságuk miatt kerültek a zsidó temetőbe. Ide tör be Jürgen, a 96
