Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

Adorno után Mezei András költőt, üzletbarátot héber, francia és angol verseskötete megjelenésének alkalmából Grausz Péter kérdezte- Mit szólsz, ha arra emlékeztetlek: már 1965-ben magyar irodalomból érettségi írásbeli tételem voltál?- Semmit nem jelent. Szerencsére ezt már akkor is tudtam. A pillanatnyi kultúrpolitikai konstelláció dolga volt, akár megérdemelték a verseim, akár nem. Ma is így van ez és mindig is így volt. A kitüntetések? A pártállamban a büntetés egyik formája. Ebben az új, úgynevezett „szabadpiaci” átmenetben? - A lobbyk önmagukat tüntetik ki.- Erőteljes egyéniségnek ismerünk, ugyanakkor az Adorno-versek csendes fájdalmat, védtelenséget is sugároznak. Valóban védtelenek vagyunk? És megvédjük-e magunkat vagy egymást ma?- A csendes fájdalom és a védtelenség érzékeltetése (ha valóban sikerül) a legered­ményesebb agressziója egy „erőteljes egyéniségnek” - mert csakis így lehet együttérzésre számítani. Az „erőteljesség” ugyanis nemegyszer taszít. - A védtelenség a zsidó Jézusban nem ismeretlen a zsidóság számára, de a zsidóság ma már nem az Adomo-korszakot éli: állama van. Államában meg tudja védeni önmagát és védeni tudja a világban szétszóródott zsidóságot is, akik már csak azért sem védtelenek, mert választási lehetőségük van és szabadságukban áll Izraelt választani.- Az Adorno-versek gyökereit olvashatjuk harminc évvel ezelőtti soraid között. Ma már csak ez az örök-zsidó fájdalom hoz enyhülést? Meg kell-e írni ezt? Tanúskodni kell?- A zsidó fájdalom ott feszül kétezer éve minden keresztényeknek is a kereszten. A zsi­dó fájdalom: történelmi tapasztalat is, mert majd minden birodalom „épületét”, annak „fa­lait” zsidó vérrel sikerült ideig-óráig megtartani. Kőmíves Kelemen legendája mélysége­sen zsidó valóság volt a történelem folyamán mindig, botorság volna tételezni, hogy a jö­vőben már nem fordulhat elő. - Ami pedig a fájdalom irodalmi, vagy hitbéli átélését je­lenti: az nem más, mint a lélek tisztítótüze, tűz-kútja. A lélek salaktalanítója. A jóra törek­vés kohója. Mert, csaknem minden érték, amit a zsidóság adott az emberiségnek ebből a fájdalomból, annak átéléséből származik. — Az Adorno versei persze tanúskodnak is. És ez már nem passzív dolog. Tett.-Ez az érzés, nyomasztó fájdalom, reményteli keserűség vajon a nem-közép-kelet-euró­­painak mit jelent? Az Adorno versek most megjelent héber, francia és angol átültetése megmaradhatott-e magyar-zsidó verseknek, vagy zsidó vers lett? És lehetett-e, lehet-e hé­bert izraeli) vagy francia? Akár angol?- Az Adorno versei nem panaszkodnak fájdalomról. Tényeket mondanak a maguk mivoltában. Ábrázolnak, nem kommentálnak. Egyik kimondatlan céljuk éppen az, hogy a világ minden nyelvén érthetővé rajzolódjanak azok a fényképezhetetlen tények, ame­lyeket százmillió tonnányi tények halmazaiból teremtenek nemegyszer zsugorítással.- Folyóiratodban, a C E T-ben mindig izgalmas közgazdasági témákra lelünk a szép­próza és líra mellett. A nagy ÉS-viták idején üzleti személyiséget találtunk Benned. Most 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom