Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
a következő nemzedék ilyen vagy olyan tartalommal tölthet ki, de amelyet akár le is rombolhat.” Mint másutt rámutatnak ugyanakkor, a század tapasztalatainak fényében a modern termelési szervezetnek, illetve a tömegdemokráciáknak nincs lehetséges alternatívája. A jövőre utaló jelzésszerű meglátások szervesen bontakoznak ki a kortársi, illetve a közelebbi és távolabbi múlt eszmekritikai és eszmetörténeti felméréséből. A szerzők érintik a modern ember- és társadalomértelmezésben azokat a szemléleti elemeket, amelyek a keresztény világértelmezéssel együtt forrtak ki, a protestáns munkamorál és a tőkés fejlődés kapcsolatait, az „európai textus” kultúraközi pályafutását és összefüggéseit a gyarmatosítások korával, a kétpólusú és valamilyen történelmi végállapot felé tekintő „nagy léptékű” történetek hamis tudati szerepét a századelő forradalmainak hátterén és később, a proletariátus mitizálásának körülményeit, a politika esztétizálását, vagy épp a „barát-ellenség” mitológia pályafutását és a „szükséges démonológiát” a század második felében, illetve a hatvanas évek csömörhangulatát és hedonisztikus ideológiai felhangjait. A közelmúlt újabb fejlődéseire gondolva, mint írják, a biológiai alapú politikacsinálás (a szexus vagy a faj felől gondolkodva) óhatatlanul egymástól elszigetelődő diskurzusoknak ad életet, szemben például a szociális látásmód azonos dimenzionáltságú és így párbeszédre és nézetegyeztetésre alkalmas közelítésmódjával. Mint Heller Ágnes és Fehér Ferenc rámutat, a faj fogalmára építő politikai elbeszélések valójában szembefordulnak a kultúrával és a történetiséggel, bárhonnan alkalmazzák is őket. Minden „embernek egyforma joga van az életre, a szabadságra és a boldogság keresésére”. A modernitás számára elfogadhatatlan az „egyik nemzet nyílt uralma a másik felett”, s tabu a .közvetlen beavatkozás más nemzetek belügyeibe”. Egyébként a kényszeres asszimiláció és a kettős-könyvelés végleteivel szemben a toleráns univerzalizmus alapján eleven pluralizmus olyan modelljét vallják, ahol nincsenek önmagukra záruló „minidiskurzusok”, hanem az érintettek természetes módon közlekednek egymással. Heller Ágnes és Fehér Ferenc annak idején határozottan kételkedett Lukács György ontológiai megközelítésének lehetségességében és jogosságában, amely egy leíró értelemben korrekt átfogó társadalomkép megrajzolását célozta, írásaik következetesen illeszkednek ehhez az eszmekritikai és eszmetörténeti szemléleti igényhez, amely mindenkor annyit hoz be a személyes és társas létezés strukturális elemeiből, amennyi a szellemtudományi összefüggések hiteles megrajzolásához szükséges. Elemzéseik igen nagyfokú találati bizonyosságot tükröznek, mentesek a feszülten vagy irányzatosan gondolkodók hamistudati elemeitől, szemléletük nemes és szép. írásaik a szabadság és az élet alapértékei mellett mintegy az autonómia lehetségességéről és korlátáiról tett vallomások, a társas figyelmében nem korlátozott ember értelmezési és közlekedési esélyeit támogatják, amelyek kétség kívül nem elégséges, de alighanem szükséges feltételei az egyáltalán elérhető autonómiának. Kismezei György Egy határtalan élet summája Lőrincze Lajos: Megnől az ember szíve. Harátnk - emlékek - találkozások. Új Horizont, Veszprém, 1994. Második kiadás Ha élne, még csak ez év november 24-én lenne 80 éves, de fájdalom, immár több mint másfél esztendeje nincs közöttünk. 1993. október 11- én elragadta körünkből a kegyetlen, kérlelhetetlen halál. Ám bármennyire megváltoztathatatlan is ez a szomorú tény, általa - legalábbis számomra - mégis az igazolódik fényesen, amit Gyulai Pál mondott Eötvös József sírja fölött: „A halál sohasem győzedelmeskedhetik a szellemen.” Testi, fizikai mivoltában Lőrincze Lajos már nincs köztünk - alighanem mennyei íróasztala előtt ül, előtte cédulahalmaz, az asztal szélén egy kis tálon alma, bicska -, de szelleme, nos, az itt él körülöttünk, velünk, bennünk, s nemhogy halványodna az idők folyamán, inkább egyre erősödik, egyre jobban átjár bennünket. Gondoljunk csak bele! Halála után alig egy hónappal már létrejön a Lőrincze-díj, amely a nyelvművelő tevékenység legrangosabb elismerése. Már eddig két iskola vette fel Lőrincze Lajos nevét. Szülőfalujában, Szentgálon az elmúlt év novemberében megnyílt a Lőrincze Lajos emlékszoba, ahová meggyőződésem szerint ezrek és ezrek fognak elzarándokolni az elkövetkező években. Kecskeméten, ugyancsak novemberben Lőrincze-napok ’94 címmel kétnapos nagy sikerű anyanyelvi tanácskozás zajlott 153
