Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
TOMKISS TAMÁS Idegek Ideges sóhajtással dúdolok valamit idegen szavakkal próbálok megfogni egy ismeretlen de közeli lüktetést belülről amit hangokkal csalt elő egy messziről jött valóság (nem neveznéd művészetnek azt mondanád fonetikai dokumentum csupán) mert ideges és idegen de meleg és közeli ambivalens robbanás kemény és fájdalmas de őszintén tudatos talán valami még legyűrheti a századot igen reményt ad csúfat de már ez is valami ezzé tettetek bennünket bölcsek csak haza beszélek hagyjatok ideges és idegen hangokat dúdolnom Úttör és A sárgán rázó szekérben nézem az éjszakát ez már az utolsó. Rozsdás acél csikorog víz csorog az ablakon. Ráz az ülés ráz a tél ez az istenverte félhomály. Üres az út itt már nem jár senki sem csak az elbitangolt sóhajok. Elfogynak a világító vonalak a sár elnyeli a csontokat. Csontokat remegő tetemek csontjait felfalta róluk a húst a csillagtalan szénfekete gáz a vértelen útitárs. Szeméttelep ez. Jön egy látomás
