Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 46. szám

miután mindenki megfordult és hazament már —

Mert e Ros-Hasana estéjén, amelyiken rólad írni kezdtem, ünnep-estén fellobogtál bennem, mint az emlékmécsesek, miket híveid magas sírodon gyújtanak,

és íme mint gyertya-fénykor, egyre csak bennem remegsz, vagy itt vagy, akár a testemre vett kabát, hogy eljöttem kívánságcédulákkal borított sírodhoz,

míg hirtelen-jött-eső sortüze éri a temetőt, mennydörög és elvonul, Rabbi Jesájáhu Zilberstein, vérrokonom Vicén városából, vajon szólítottál?

Beszélj!

Hiszen nem tudom, minek járok utánad legalább húsz vagy még több éve, aminthogy azt sem tudom, vajon kihunyó vagyok-e vagy lángoló?

(1985)

Ács Gábor fordításai

A vers Vác (Vicén) város temetőjében tett látogatás után íródott, miután világossá vált számomra, hogy vérrokonom a cadik rabbi Jesájáhu Zilberstein sírjához halálozási emléknapján érkeztem. Mindezt azzal együtt, hogy elhalálozásának időpontját, vagy pontos temetkezési helyét ismertem volna.

8