Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
Időzített meghívás Vajon szólítottál? És lehet hogy beállítottad a percet is? Hiszen vagy húsz éve és tovább szétszórt írásaid között nyomodban járok, kutatom-kémlelem lényed - és benne magam, érte; S egyszerre csak itt vagy, e félreeső temetőben, az idegenül fecsegő kisvárosban, te, aki örök álmodat Jámborok módján aiszod, te, kivel a kapcsolat még hosszú idővel létem előtt megszakadt, bár egyazon családi vér származékai vagyunk - S egyszerre csak itt vagy, előttem: Te itt fekszel örök-cádikhoz illően kívánság-cédulákkal borított sírodban, te itt fekszel cédulák-cédulák árnya alatt, mint fehér-sárga-elsárgult pillangó szárnyak árnyékában, zizegőpapírú szenvedés-termékek árnyékában, hogy az eső letörölte róluk a betűket, a könyörgések és az imák porát, te, aki talán remélted jöttömet, ilyesféle fektédben, sírod, mint a talpától feje búbjáig tetovált ember látványa, mintha körbe a feliratok terhétől görnyedne, s sírzárókőtől az állókőig és az örökmécsesek bemélyedéséig, és így a szent sírhelyed fölé emelt gyülekezési sátor nyirkos falai nehogy még elrepüljenek a szélben az összes szívek-vágyai a nedves köveken csúszó betűk egész raja, amint testemre másznak mint vak, szétnyomott hátú férgek, és így szólnak hozzám: „Kérjél te is valamit!" Én pedig, húsom rám ég a kóroktól-szenvedésektől fertőzött szavak érintésétől, hirtelen elfelejtem, minek jöttem, mit is kérnék, csak szívveréseim beszélnek szaggatottan: „Adj jelet, hogy figyelsz!” Adj jelet, mondom, vajon nem én vagyok az, ki belesüllyesztettem magam írásaidba, nyomaid után kutattam ősi szent-fóliánsok porát felverő könyvtárakban, boltokban, megpróbálva utat törni hozzád ünnep és emléknapok nélkül közeledve és visszakozva, közeledve és hátrahőkölve elborzadva, mégis gyönyör-kristályt nélkülöző világom visszhangként felel neked, és most pedig adj jelet! De talán mégis ez a jel: Jövetelem hozzád önmagában mintha csak a szándékok-szándéka lenne? Én, aki csaknem mindig elmulasztom az imákat ünnep és emléknap előestéjén, és üres bezárt zsinagógákkal szemben ácsorgók csaknem tanácstalanul, mintha egyszemélyi-meghívásra várnék, 7
