Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 46. szám

Majd egy kötet Britannicával ment ki reggel. Kérdeztem: „Mire jó neked?”

Büszkén felelt: „Az iskolából senki nem szerepel. Viszont a te neved..."

Egy nap bejött hozzám, leült mellém.

„Híres vagy”, mondta, „csak roppant szegény.” „Mért lennék szegény?" szóltam s körülnéztem.

Pár ócska szék, asztal. Kopástól fényes pamlag. Piszkos fal. Mosolyogtam. „Tényleg szegény vagyok, de még nem vettem észre."

(Budapest, 1994)

ccc

(Meditáció)

Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó tépelődés, kegyetlen és kemény, csak kép vagy látomás, amely magától formálódik és úgy lebeg elém:

szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek, virág, való vagy képzelt jelenet, tűzfény tűnt kandallókból, tenger - mindegy, olykor változgat, olykor megremeg :

én mozdulatlanul lesem, szemlélem, nem töprengek semmin se, és egészen beleolvadok, szívom, teletöltöm

magam vele, de csak néző vagyok, csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb öröm abból, hogy élhettem e földön.

(Budapest, 1994)