Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
A legmagasabb elérhető altiszti (1941-től tiszthelyettesi) rendfokozat az alhadnagyi volt. Ez a legmagasabb altiszti parancsnokság - szakasz - vezetőjét illette meg, illetve a számvivői karban volt elérhető. A szakaszparancsnokok számára nem volt tanfolyam. A jelölt tiszthelyettesek (főtörzsőrmesterek) magánúton készültek fel a vizsgára, mely évente egy alkalommal került megrendezésre a szombathelyi őrsparancsnokképző iskola által összeállított bizottság előtt. Amikor a területi visszacsatolások következtében Nagyvárad visszakerült Magyarországhoz, akkor a régi csendőriskolában ismét megindult a képzés, úgy mint járőrtársi, őrsparancsnoki stb. Az egymásra épülő és a gyakorlati szolgálatban megszerzett ismeretekre sokat támaszkodó, szinte mindenki számára kötelező iskolák mellett még számos alkalmi tanfolyam is működött, melyek időtartama, helyszíne és célja változó volt. Ilyen tanfolyam volt a nyomozói - a nyomozó alosztályok számára kiképzett legénységet biztosítani -, a számvivő tanfolyam - gazdasági hivatalok segédmunkásai számára -, motoros tanfolyam - közlekedési őrsök legénysége részére -, rádiós tanfolyam stb. A csendőrség egyéb szervei A csendőrség tagozódásánál, illetve a nyomozati munka és szervezet bemutatásánál nem esett szó a csendőrség néhány fontos szervéről, illetve működéséhez fontos dologról. Az egész csendőrség működését elősegítő „szerv” volt a csendőrség Szabályzatszerkesztő és tanulmányi bizottsága, amely Budapest székhellyel működött és feladata a csendőrségre vonatkozó utasítások, szabályzatok kidolgozása volt. Továbbá ez a bizottság foglalkozott a csendőrtisztek és legénység kiképzésével, továbbképzésével, a szolgálat fejlesztésére vonatkozó elgondolásokkal. Külföldi tapasztalatok hasznosítására tett javaslatot, és a belügyminisztérium által feltett kérdésekben bizottsági véleményt adott. Ugyancsak az egész csendőrség ügyében érintett volt a csendőrségi felszerelési anyagraktár, mely szintén Budapesten kapott helyet, és a csendőrség ruházati, felszerelési, laktanyaberendezési tárgyait biztosította, tartotta raktáron. A központi gazdasági hivatal a csendőrlegénység tömegszámadásait intézte, és ez volt a Budapesten lévő központi szervek illetmény-elszámoló helye is, továbbá végezte a Budapesten tartózkodó nyugállományú csendőrtisztek és legénység nyilvántartását. A csendőrség egyéb szerveihez lehet sorolni talán a repülőtéri csendőrkülönítményeket, amelyek a légügyi rendészeti szolgálat ellátására lettek kikülönítve a repülőterekre - pl. Budaörs, Ferihegy. Állomány tekintetében az illetékes csendőrkerületi parancsnokságnak, míg szolgálatukat tekintve az illetékes repülőtér parancsnokságának voltak alárendelve. A csendőrség egyéb szervei mellett szólnunk kell a változó kor által eredményezett módosulásukról is. Ilyennek tekinthető pl. az 1930-ban felállított közlekedési csendőrség, amely kezdetben mint közlekedési alosztály a budapesti nyomozó osztály állományába volt besorolva. Létrehozását a motorizáció megnövekedése követelte meg. A közlekedési őrsök feladata - melyet motorkerékpáron, majd később kétszemélyes kisautókkal láttak el - a közlekedési szabályok betarttatása, a közlekedés rendjének fenntartása, a közlekedési kihágások elkövetőinek feljelentése, a közlekedési balesetek helyszínelése és nyomozása, a sérültek ellátása volt. Közönséges bűncselekmények nyomozásával csak akkor foglalkozhattak, ha a késedelem komoly veszéllyel járt. Az alosztályt később összevonták a híradó alosztállyal, amely a csendőrség hírösszeköttetését biztosította, telefon és rövidhullámú rádiók segítségével. A rendszer kiépülése 144
