Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
Az 1930-as években a próbaszolgálatot végzett tiszteknek két évi honvédségi szolgálat után volt lehetőségük átlépni a csendőrség testületébe. Az 1930-as évek közepén a csendőr csapattiszti állomány létszámgondjainak enyhítésére csendőrtiszti tanfolyamot indítottak. Erre a tanfolyamra mindazok jelentkezhettek, akik valamilyen hazai egyetemen, illetve nyilvánossági joggal felruházott főiskolán diplomát szereztek, magyar állampolgárok voltak, a csendőrtiszti szolgálatra testileg és szellemileg alkalmasak voltak, nem töltötték be a 26. életévüket, nőtlenek és büntetlen előéletűek voltak, gondnokság vagy bűnvádi eljárás alatt nem álltak; karpaszományos katonai szolgálatának eleget tett és azt legalább „jó” eredménnyel zárta, ha kiskorú volt, a szülő, illetve a gyám belegyezik, hogy a csendőrtiszti karba felvételét kérje. A felvetteknek a honvédségnél elért rendfokozatukról le kellett mondaniuk, és a tanfolyam s a próbaszolgálat idejére - 2 év 3 hónap - csendőrőrmesteri rendfokozati illetményt kaptak és ezt a rendfokozatot viselték, karpaszománnyal. Az első tizenegy hónapban az illetményből csak annyit kaptak kézhez, amennyi a kiképzés, az ellátás költségei és a zsebpénz kiadása után fennmaradt. A tizenkettedik hónaptól járt a teljes őrmesteri illetmény. A próbaszolgálat letelte és a csendőrségi szakvizsga sikeres letétele után a jelöltek hadnagyi rendfokozatban kerültek át a csendőrség hivatásos állományába. A képzésnek ez a formája továbbra is megmaradt, de az időtartam többször is változott. Az 1941. június 22-én indult tanfolyamon nyolcvan hallgató kezdte meg tanulmányait. Ök nyolc hónapi elméleti képzés után két hónapra gyalog, két hónapra lovas csendőrőrsre kerültek. (Aki vegyes őrsre került, ott töltötte a négy hónapot.) Az elméleti képzés során a tantárgyak között szerepelt a Büntető Törvénykönyv, a Szervezeti és Szolgálati Utasítás, a Büntető és Bűnvádi Perrendtartás, a Kriminalisztika, a Bűncselekmények Nyomozásának Elmélete és Gyakorlati Módszere, a Honvédség Szolgálati Szabályzata, a Csendőrségi Ügyviteli Szabályzat, kórbonctan, anatómia, daktiloszkópia, bűnügyi nyilvántartás... A fizikai felkészítést szolgálta a napi rendszeres lovaglás, télen a sízés és egyéb sportágak gyakorlása. A gyakorlati kiképzésben nyújtott segítséget a budapesti Nyomozó Parancsnokság bűnügyi laboratóriumának látogatása, a Törvényszéki Orvostani Intézetben dr. Orsós Ferenc professzor előadásainak a hallgatása. De ugyanezt a célt szolgálta az ún. „minta őrsök”nek tekintett budakeszi, békásmegyeri őrsök rendszeres látogatása is. A tanfolyam befejezése után az őrsön eltöltött idő az őrs életének és tevékenységének megismerését szolgálta. A portyázásra - járőrszolgálat - indult járőrhöz csatlakozott a próbaszolgálatát teljesítő majdani tiszt, aki a járőr tevékenységébe nem szólhatott bele, fegyverét - pisztoly - csak önvédelmi célra használhatta. A négyhavi próbaszolgálat után a hallgatók bevonultak Budapestre, ahol letették a csendőrtiszti szakvizsgát és csendőr hadnagyokká neveztettek ki, az eredménynek megfelelő rangszámmal. A csendőrtisztek számára még egy tanfolyam volt előírva, ha az őrnagyi rendfokozatot el kívánták érni. Ez az ún. törzstiszti tanfolyam volt, melyen a rangidős századosok vehettek részt. Időtartama öt-kilenc hónap volt, csak ennek sikeres elvégzése után nyílott mód az őrnagyi kinevezésre. A csendőrtiszti tanfolyamok színhelye Budapest volt, és ennek a tanfolyamnak a keretén belül működött a törzstiszti tanfolyam is. A csendőrlegénység kiképzésének az alapját a tizennyolc hónapos próbaszolgálat biztosította. Ez idő alatt az őrsön teljesített szolgálat mellett el kellett végezni a tíz hónapos tanfolyamot is. A tizennyolc hónap általában három havi katonai kiképzésre, két havi őr-142
