Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

3.32013 Az értékrelativizmus a végletesen nominalista filozófiai attitűd nyelvjáté­ka. Ez a szemlélet valamennyi lényeges megállapításában megreked az egyes embernél, minden struktív fogalmat felold, s az egész társadalmat közvetlenül az individuum mentá­lis világának tükrében látja. 3.32014 Az értékrelativizmus mögött munkáló hajlam a bizonyosságoktól való ir­tózás hajlama. Ez persze semmiféle gyakorlati szerepvállalásnak sem kedvez, hiszen így nem nyerhető strukturális orientáció, s ha egyáltalán van engagement, úgy óhatatlan a csa­­pongás az állhatatlan elköteleződésekben. 3.32015 Alighanem az akaratnak vagy az akarhatás vágyának túltengése illetve alultengése munkál e hajlamok mögött. 2.401 Amikor a köznyelvben „akaraterőről” beszélünk, akkor valójában az aka­ratképességre és annak működéséből adódó kitartásra (akaratkitartásra) gondolunk. 2.4012 A megkívánóképesség a szellem járulékos szerveként az akarat és a lélek együtthatásából adódik. A lélekben egyidejűleg indukálódik így pozitív és negatív érzés és ez belendítené az akaratot. Ez a pozitív érzés, örömérzés egyfajta csírájaként, azzal jön, ahogy átvillan rajtunk az a lehetőség, hogy a dolog a mienk legyen, a negatív érzésben pe­dig fájdalomérzés csírájaként megéljük a dolog hiányát. A megkívánóképesség jelentke­zésmódja a kívánság avagy a vágy. 2.40121 Belendítené: hiszen hogy milyen kívánságunknak engedünk, engedhe­tünk, számos tényezőtől függ. És a megformált ember, rendesen, sokkal több dolgot kíván meg, mint amennyit elsajátíthat. 2.40122 Míg a megkívánóképesség a közeledés és elsajátítás vágyát hozza, addig a távolodás és elfordulás kívánságát - vagyis a megkívánóképesség negatív jelentkezés­módját - idegenkedésnek nevezzük. 2.4011 Az akaraterő mint járulékos szerv az elme és az akarat együtthatásából jön. Az akarat két aspektusban jellemezhető: impulzusainak erőssége-gyengesége, illetve gyakorisága - ritkasága felől. Az akaraterő az akarat kovásza: bekapcsolva ide az elmét, mintegy formát szab az akarat működésének. Az akarat az akaraterő motorja, hiszen az akarat adja az akaraterő révén formázott impulzusokat. 2.4013 Gyakori lehet a megkívánóképesség és az akaraterő konfliktusa, hiszen a megkívánóképesség céljaink burjánzását oldaná ki, céljaink ellentmondásosságának foko­zódását eredményezné, az akaraterő viszont céljaink jó áttekinthetőségének, illeszkedésé­nek és befoghatóságának záloga. 4.304 Az ember érzésszerve és kifejezésszerve egyaránt teret konstituál: ér­zésszerve által érzékeléstérbe helyeződik bele, kifejezésszerve pedig egyfajta kifejezéste­ret indukál. A figyelem az egyéb szellemi szervekkel karöltve koordinálja ezt a két teret. A szellem figyelmének kitüntetett részét a szellem homlokterének nevezzük. 4.3041 A szellem figyelmének homloktere és perifériája között fokozatos az át­menet, így természetesen más perifériája és homlokterének perifériája, mint ahogy hom­lokterében is vannak a figyelem hangsúlyosabb és marginálisabb mezői. 4.3042 Az életesélyi tényezők szempontjából döntő kérdés, hogy az egyén érzé- - kelésterét és kifejezésterét milyen eszközök révén erősítheti fel, másként szólva, hogy in­formáció gyűjtését illetve kibocsátását milyen eszközök segítségével fokozhatja. 4.3043 Az alkalmazott eszközök szempontjából alapvető különbséget jelent, hogy a tevékenység alanya által érintett személy tud és dönt, vagy pedig nem tud és nem dönt involváltságáról az eszköz használatában. A megfigyelés és a közlés mintegy egybe­olvad a technika fejlődésének határán, amikor is az érintett szellem hozzáférhetőségének immár nincs fizikai korlátja. 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom