Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

Mária - Tóbiás - Fábián (sőt a Bohóc is, aki egyedül itt lép aktív résztvevőként a cselekménybe) űz Malvolióval. Malvolio emberségében mélyen megalázva, súlyos lelki sérüléseket szenvedve, ha nem is tragikus, de sajátosan szánalmas figura lesz. De szánalmas figura a maga módján Orsino Herceg és Olivia is. Nem is szólva Nemes Keszeg Andrásról, aki a súlyos önértékelési zavar másik nagy áldozata. Az önértékelési zavar miatt lehetséges, hogy Tóbiás végig kegyetlen tréfák sorozatát űzi vele, embertelenül gúnyolja, emberi méltóságát tapossa. Tóbiásban a szemtelenség, a durva nyerseség, az erkölcsi érzék teljes hiánya, a gátlástalanság testesül meg. Tovább folytatva a sort, lehet-e boldog, kiegyensúlyozott ember a nemi átváltozásba, s ezzel bizonyos fokú identitászavarba kényszerülő Viola? Lehet-e boldogságról beszélni, ha Viola megkapja szíve hercegét, aki azonban előtte észre sem vette őt, s csak egy hirtelen döntéssel, „Ha már nincs jobb” alapon, s a még fiúként iránta táplált rokonszenve alapján vesz el, miután - még mint fiút meg akarta ölni, csak hogy az őt elutasító Oliviának fájdalmat okozzon. Olivia már előtte titokban összeházasodott a Cesariónak vélt Sebastiannal. Milyen boldogság reménye lehet ez a grófnő számára, ha gyorsan ki akarta használni az őt addig konokul elutasító Cesario pillanatnyi hajlandóságát? S milyen az Oliviát először látó Sebastian számára, aki a nála minden bizonnyal idősebb grófnőt még bolondnak is véli? Hol van tehát a „happy end”? Ha eddig az emberek megalázásán, az önérzet lábbal tiprásán nevettünk, s megkaparva a felszín boldogság-látszatát, kiderül, hogy a boldog vég sem boldog, akkor mitől vígjáték tulajdonképpen a Vízkereszti A boldog vég látszólagosságát már Zsámbéki Gábor 1989-es, számos problémája és hibája ellenére kritikai hozsánnával fogadott Katona József Színház-beli rendezése is hangsúlyozta. Vlad Mugur most olyan előadást rendezett a Művész Színházban, mely vállaltan nem vígjáték. Nem hagyja ki a „vígjátéki” elemeket, csak éppen úgy mutatja be őket, hogy szinte azonnal ajkunkra fagy a mosoly. Olyan pillanatok ezek, melyek hatására az ember újraolvassa a művet, hogy meggyőződjön róla, Shakes- - peare bizony szinte minden „vidámságban” elhelyezte a maga keserű piruláját. A „mű játékossága és elementáris derűje” föláldozásán siránkozó kiáltás így az előítéletek és hagyományok rabságából szabadulni képtelen elme anakronizmusának tűnik.

Vlad Mugur elképzelésében a darabban is elsősorban kívülálló kommentátorként néha cinikus, néha kegyetlen személőként jelenlevő Bohóc mintegy alkotóként „prezentálja” a művet. Erre utal az előadás nyitóképe egy műtermet idéző térrel, melynek hátterében fólia van kifeszítve - ennek sarkába írja a Művész-Bolond a G. S. szignót - a szerepet alakító Gáspár Sándor monogramját. Többrétegű jelentéssel bír ez a kezdés, mely egyetlen jelzéssel belerántja a nézőt az „itt és most” történések közepébe. Egy művész, akit G. S. testesít meg, (kommentátor mesélő) prezentál itt egy történetet. Itt vagytok tehát a Nagymező utcai Művész Színházban és Shakespeare világában egyszerre. Ismerjetek a környezetetekre, ismerjetek magatokra! A Művész - Bolond - (Manipulátor?) öntözni kezd egy kannából, erre megjelennek a hajótöröttek. Itt van mindjárt az első „zökkenő” is: a Violát (s mint később kiderül Sebastiant is) játszó Bánsági Ildikó harsány és „szavalós”. Lehet, hogy ezzel kíván különbözni az eddigi „kedves, talpraesett és szeretetre méltó” Violáktól, de alakítása így az előadás egyik legsúlyosabb tehertétele. Átgondolatlan a Herceggel való első találkozása is. Bánsági Violája úgy viselkedik, mintha már eleve, még a találkozás előtt szerelmes lett volna a Hercegbe. Annál sikeresebb viszont Sir Toby és Sir Andrew (valamint Mária) és Olivia és udvartartásának exponálása. Sir Toby és Sir Andrew alakjának értelmezése és színészi megformálása az előadás egyik nagy értéke. A rendező, valamint a két színész, Garas Dezső és Iglódi István elvetnek mindent, ami a figurákhoz színpadi hagyományként (legalábbis Magyarországon) kötődik. Nem nagyhangú, züllött alkoholistát és tökkelütött idiótát játszanak. Már öltözetük (Lia Mantoc kitűnő jelmezei), meg99