Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
SZAKÁLY SÁNDOR „Kotorékok" A Magyar értelmező kéziszótár szerint a kotorék: róka, borz (maga ásta) föld alatti odúja, illetve odúban lakó állatok vadászatára használt kutya. Az én "kotorékaim" mások, íróasztal fiókjából előkerült rövidke kéziratok, olyanok melyek vitacikkeknek, reagálásoknak készültek egykoron. Készültek, de nyomdafestéket nem láttak. Nem hiszem, hogy "ármányos kezek" akadályozták volna a megjelenésüket, inkább talán az a vélemény, hogy ilyen vitákra nincs szükség. Nem is gondoltam volna íróasztalom fiókjának ezen lakóira, ha nem kellett volna/nem kellene szinte naponta szembesülnöm ezekkel és hasonló témákkal a különböző viták, politikai megnyilvánulások kapcsán. Amikor a két világháború közti Magyarország megítélése történészi megközelítés helyett politikai vita középpontjába kerülhet, amikor pártok és vezetőik kívánják megoldani a magyar múlt nem túl egyszerű kérdéseit, amikor a felelősségről és a felelősségrevonásról beszél és vitázik az egész ország, akkor gondoltam arra: meg kellene néznem vajon e rövid írásoknak van-e még némi aktualitásuk. Előhalászván azokat a fiók mélyéről azt kellett látnom, hogy van. Úgy tűnik múltunk örökzöld témáit járjuk körül immáron régóta. Az írások tartalma, terjedelme, stílusa változó. Mindössze egy közös vonásuk van: a szerzőt a tények tisztelete és a legjobb szándék vezérelte, amikor azokat írta. Nincs ez másként ma sem. Nem vitákat kívánok feléleszteni - vannak azok enélkül is -, nem igazságot akarok osztani - megteszik azt helyettem mások -, hanem rámutatni arra, hogy a magyar történetírás, pontosabban a történészek a különböző események megítélésében mennyire eltérő álláspontot képviselhetnek és ma már nem mondhatják arc nélkül, álarc mögé bújva, hogy ez a magyar történettudomány álláspontja. Mindig is úgy véltem -és vélem ma is -, hogy a történésznek van álláspontja és nem a történettudománynak. A történész álláspontját többen vagy kevesebben elfogadhatják, illetve vitathatják, de nem mellőzhetik. A mellőzés ugyanis tévútra vezethet, azokból pedig kijutott nekünk (is) bőven. De hol vannak a tények? Ifj. Donáth Ferenc Két dokumentum ‘56-ról (És, 1989. február 17.) című írására, Maradjunk a tényéknél címmel reagált Geréb Sándor (És, 1989. március 3.). A szerzők között a vita tárgyát az a kérdés képezi, hogy vajon résztvett-e Nagy Imre az MDP vezetőinek azon a megbeszélésen - 1956. október 23-án és így részese-e a döntésnek -, amelyen a szovjet csapatok Budapestre történő behívását kezdeményezték. 89
