Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
fölemelni, hogy megpillantsák a fejedelmi halott csontvázát, nefrit halotti maszkját, nyakláncait, fülbevalóit, gyűrűit, melldíszét és a mellé helyezett kultikus tárgyakat. A máyák közt szokatlan nagy termetű, 173-174 centiméter magas, erőteljes, 40-50 év közötti férfi lehetett az elhunyt. Ruz professzor "magas személyiségnek" nevezte el, miután sejtelme se volt kilétéről, rangjáról. Azóta a Föliratok Templomának megfejtett hieroglifáiról tudjuk, hogy Pakan-Kin, Palenque uralkodójának sírját találták meg. (Azóta újabb sírkamrát tártak föl Copanban is). A szarkofágot fedő kőlapon különös dombormű látható. Díszes fejdíszt viselő ülő férfi, bonyolult ábrák, díszítő elemek között. Feltehetően a sírban nyugvót ábrázolja. A hatvanas években megjelent ellentmondásos könyvében a svájci amatőr-régész, Danikén egy - "űrhajóssal" azonosítja. A Palotát, a piramist és még néhány kisebb, talányos épületet - valószínű templomot - az őserdő markából szakították ki. Eső után gőzölög a dzsungel, szakadozott ködfátylak lebegnek a fák koronái között. Orromba csap a trópus izgalmas fanyar-édes lehellete. Keskeny ösvény csábít a kalandra. Összezárul fölöttünk a lombsátor, süppedékes az avar, csillognak az ázott levelek. Liánok kusza hálója vesz körül, óriás fák gyökereit kerülgetjük, mint amikor Peruban, a Rio-Nanay vadonában a yagua indiánokhoz mentünk. "Igazi erdő", caa-eté ez, ahogy az amazonasi indiánok nevezik a dzsungelt. Talán százötven-kétszáz métert teszünk meg, bokáig érő latyakban cuppogva, köveken csúszkálva, kisebb emelkedőn fölkapaszkodva. Elönt a verejték a nyirkos hőségben. Megtorpanunk. A fölfedezés izgalma önt el. Tudom, hogy a fal, mely megállásra kényszerít és a máya-ív, mely a gyökerek, liánok, bokrok kusza takarója alól megmutatja magát, nyilván nem a "mi fölfedezésünk" - noha az is lehet! Hisz bármerre járnánk Yucatán, Quintana Roo, Tabasco, Chiapas vagy éppen Guatemala, Honduras, Belize őserdeiben, ezrével akadnának utunkba ilyen rejtőzködő teocallik! Fawcett ezredes, a Mato Grosso őserdeiben 1925-ben eltűnt nagy angol utazókutató és álmodozó jut az eszembe. Olyasfélét érezhetett volna, mint én most, ha Amazoniában megtalálta volna az - Elveszett Várostl 82
