Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Szivárvány-találkozó, 1992 (fregmentumok) Aug. 28. Lassan gyűlik a társaság, bágyadt délután a büfé előtt. Kánikula, hideg sörök, kézfogások, megölelődzések. 8 óra tájban Császár Angela és Szélyes Imre. Kitűnő előadóest, Angela énekel, Szélyes Imre Fáy-verseket mond, majd együtt a Keresztét, a nagy vers-kongeniális. Nő a hangulat — hajnalig. Aug. 29. Délelőtt: hervadozás, kialvatlan tekintetek, Mózsi és Jankovics a páston, szólongatják az embereket, faggatják-vallatják őket, Pete izzad, Csutak István izgatottan gesztikulál és hűvösen elemez, Sipos Gyula hangzóhiányra hivatkozik és visszalép, megszólal viszont Marosán Gyula torontói festőművész, akinek ötvenhatos grafikái a falon. Érkezik a Holmi, Réz Pál, Radnóti és Domokos Mátyás vezényletével. A bemutatkozást Radnóti Sándor celebrálja elegáns humorral. Fellépnek-olvasnak a többiek: Takács Zsuzsa, Békés Pál, Kántor Péter, Márton László, Parti-Nagy Lajos, Várady Szabolcs. Jó a hangulat. Amely folytatódik Sebő Ferenc és Balogh József előadóestjén. Zenélnek, beszélnek — jönnek a legendás régi dalok. Ifjúságunk és zöld vadon. Majd hosszú veresborok, szemközt a völgyben földereng az ufoleszállópálya. Korán hajnalodik Csobánkán. Aug. 30. Mányoki Endre fontos előadása Fáy Ferencről, Mózsi csatlakozik, alakul a kép, Györgyey Klára, Vezér Erzsébet pontosít; megfogyatkozott csapat, utolsó rúgások. Szöcs Géza érkezik meg egy kamera. A forróság átcsap a Szivárvány-klub fölött. Ideje hazamenni. S a leányok, legények hazamennek. Ara: 10 USD 89 Ft
