Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
nan, akármilyen sűrűn vagy ritkán jöttünk. Annyi időt és osztatlan figyelmet szentelt ránk, amennyit kívántunk. (Egy alkalommal Péter fia, aki egyetemi tanár, panaszkodott nekem: "Édesapám órákat tölt jött-menl 17 éves fiúkkal, engem meg várat, pedig fontos beszélni valónk lenne, az ő könyvéről. Az időm drága, úgy jöttem el az Egyetemről...") Igen, ez volt a rangsor, aki messziről jött, azé az elsőbbség, aki úgyis ott van, ráér. Az ügy érdekében. Ahogy hosszú életét egy osztálytalálkozón összefoglalta: "íme életrajzom: tanító voltam Csíkkarcfalván." És akármerre járt, mindenütt tanító volt, akinek példája, hatása beláthatatlan. Montclair, N. j. 1992. április 159