Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
'IK Rosta Határ-tudomány, Határ-eset Határ Győző: Irodalomtörténet. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1991. 559 oldal. Határ Győző sokoldalú író; Határ Győző számos műfajban alkot. Legutóbb a békéscsabai Tcvan Kiadónál jelentek meg vaskos kötetté összegyűjtött könyvkritikái, esszéi, rádióelőadásai. Ennek a könyvnek kissé félrevezető címet adott szerkesztője, Lakatos István, mivelhogy ez a könyv nem igazán irodalomtörténet, mégcsak nem is Határ magán-irodalomtörténete, bár van benne egy-két hoszszabb szöveg, amely kísérletei tesz az elmúlt 30 év magyar irodalmának áttekintésére. Nem, Határ itt tárgyalt kötete száz magyar szerzőről közöl egy vagy több írást, s ha hozzávesszük az Összegzések című alfejezetet, amelyben nemzedéki antológiákról és évkönyvekről van szó, összesen 187, különböző terjedelmű, súlyú és jelentőségű szövegel tartalmaz. A szerző "fejcsóváló utószavában" (Határ az önmagukat már-már kötelcsségszerűen magyarázó auktorok közé tartozik) egyrészt mentegeti magát ezeknek a "kérészéletű rádiós írásoknak" a közreadásáért, másrészt viszont megmagyarázza, milyen szempontok vezették témaválasztásában: "csak arról írtam, ami tetszett, de legalábbis megérdemelte a megemlítést" (538 1.). Ez a szempont teljesen elfogadható, s az egyes írókról készült kritikák és ismertetések számából az is nyilvánvaló, a mai magyar irodalomból ki áll közel Határ Győző szívéhez: 5—5 írás foglalkozik Kálnoky László, Lakatos István és Weöres Sándor alakjával, illetve művészetével, s ezek közül — mivel a válogatásban igencsak benne volt a szerkesztő keze - csak azt kifogásolhatnánk, hogy az egyébként jeles költő és műfordító Lakatos István nem adott példát szerénységből. De Rába György, Domokos Mátyás, Rónay György és Szentkuthy Miklós is rokonszenvesek Határnak; a maga módján mindegyik kitűnő író, oszlopos része a magyar irodalomnak, s ha közöttük sok a hajdani "újholdas", az sem olyan nagy baj. Engem inkább az bosszantott, hogy a gyűjtemény hátsó fedőlapjára nyomtatott afféle summázásnak szánt "fülszöveg" azt állítja, hogy Határ Győző "engesztelhetetlen kritikus". Ennek ugyanis éppen az ellenkezője igaz; Határ még olyanokra is talál jó szót, akiket igazából nem kedvel, még azokat is tudja tálalni, ravaszkásan megbólogalja, "körülbeszcli". Akit valamiért különösen kedvel, azt cgy-cgy jelzővel szinte mennybe mcncszti: X. műve "hasonlíthalatlan", Z. pedig "tüneményes tehetségű"; de hogy ne csak a levegőbe példálóddzunk, Parti Nagy Lajos poszt-146
