Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
100 tán ez az utolsó ajtó kilincs sincs rajta mégis tudom hová nyílik csak a félelemtől ments meg Uram minket hisz gyenge gyermekként indult mindahányunk ajkunkon az első megtanult szó ízével szüléink gyanútlanul összeborultak kinek hiányoztunk mi ottan a túlvétkesedett föld képtelen csúszós hátán megtartani egyébként is mi végből vagyunk itt vagy ott válasznélküli kérdések a vénasszony fejéről óhatatlanul lecsúszik a kendő haját szétfújják a rossz szellemek kilakoltatott kertben kergetőzünk cihelődni kéne már szedni a sátorfát kikeresni valahol a kaptafának valót lám Domokos Pál Péter is elment pedig jó ember volt nincs kijelölt helyünk és semmi sem végleges anyanyelvűnk már magyarázatot sem követel. "Kapu előtt állok" Részletek A Remény epileptikája című ciklusból a Mester emlékére, halálának 25. évfordulóján. 30
