Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszönllek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! A hirtelen fordulat pedig így hangzik a befejezésben: El, ti komor képek! ti sötétség rajzati, félre! Új nap fény le reánk annyi veszélyek után, El magyar, áll Buda még! a múlt csak példa legyen most S égve honért bizton nézzen előre szemünk. A reformkor romantikus történetszemléletére általánosságban a múltbeli nagyság összevetése a sivár jelennel jellemző. Méltóságteljesen ecseteli ezt Vörösmarty a Zalán futása kezdősoraiban: Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültének el, s te alatlok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedül. Rajtad sürü fellegek és a Bús feledékenység koszorúllan alakja lebegnek. Széchenyire természetesen műalkotás és írója egyaránt hatottak, különösen fennállt ez a személyes kapcsolatok esetében. Szemléltető erre Kisfaludy Károly betegsége, majd gyorsan bekövetkezett halála. 1830. október 20-án rövid bejegyzésként olvasható a Napló ban: Inkább jó hírek mint rosszak Kisfaludy Károly hamari vége bánt. Ugyanakkor elhalálozását 1830. november 24-én a rá annyira jellemző módon vette tudomásul: Hírét vettem Kisfaludy halálának —. Irigylem. Énközpontú világfájdalma tükröződik ebből: Saját magát helyezte szembe a halott Kisfaludyval, és nem fiatal elhunyta, az irodalmat ért veszteség foglalkoztatta, hanem saját rossz közérzete mint tehertétel. Kölcseyről szintén nagyon szűkszavúan nyilatkozott 1838. augusztus 30-án: "Kölcsey meghalt." Szó volt már Széchenyi irodalompártoló érveléséről, ami végső következtetésében az "egészséges nemzetiséget" szolgálja, emennek pedig egy főkíséróje a nemzeti nyelv, meri míg az fenmarad, a nemzet is él, bár mi sinlődve is sokszor — olvashatjuk a Hitelben. A könyv ajánlásának megfelelően ismételten az asszonyokhoz fordult. Az ő szerepüket méltatva külön taglalta: S honunk érdemes leányi, kiket ezen munkám szinte illet, legyetek ti segédei egy szebb egy józanabb kezdetnek! vezessétek Ti mint valaha Spárta anyjai fiaitokat az érdem s erény mezejére! Igazi lírai hangnemben folytatódik ennek negaü'v kihatásainak felsorolása: S ha magyar szó nem zeng a magyar asszony ajkain, s ő tán csak a külföld gondjaiban vesz részt, s csak az érdekli, a mi Párisban vagy Londonban történik,... s ha némán nézi a fiatal hölgy a hazafiság legszebb tetteit, s azt anyanyelvén dicsérni nem tudja, nem használ akkor többé semmi, és Jár számkivetetten az árva fiú. Dalt zengedez és dala oly szomorú 137
