Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

Ó, Istenem, micsoda unalom, micsoda nyomorúság — milyen nehéz becsületesnek lenni.

Legkésőbb ettől kezdődően rendszeres az érintkezés, különösen azokkal, akikhez a beinduló Akadémián keresztül is közelebb került. Ettől kezdődően ismételten olvasható Naplójában pl. ebéd Döbrenteinél, akinél ott is aludt vagy Kisfaludynál, vagy ő látta vendégül többek között Vörösmartyt, Bajzát, nem is említve külön a közös társaságban elköltött ebédeket, vacsorákat. Mindez korántsem akadályozta Széchenyit abban, hogy maró megjegyzésekkel ne illesse egyiküket, másikukat. 1847. március 31- ről tudható meg nála:

Most már frenesisbe megyen át a politikai düh. Vörösmarty, Bajza etc. mind ellenzéki körben. — Lepálinkázzák magukat.

A jelek szerint Toldyt különösen nem szívlelhette, feltételezhetően azért, mivel akarata ellenére felső nyomásra Kölcsey ellenében őt kellett megválasztani az Akadémia titkárának. 1832. január 29-én úgy érzékelte:

Schedelből etc. nemzeti rothadás szaga árad...,

de tíz év múlva sem mondható sokkalta jobbnak véleménye róla. Híres akadémiai beszéde kapcsán jegyezte fel 1842. november 22-én:

Schedel akár a szamár, úgy ad elő.

A személyes ismeretséget láthatóan megelőzte egyes irodalmi műveknek az olvasása. így pl. 1824-ben német fordításban olvasta Kisfaludy Stiborjái Festetich fordításában. Micsoda ostobaság! — vélekedett róla franciául. 1826-ban Gyula szereiméi és Fáy András Kedv csapongásaii olvasta - tudható meg Naplójából (október 18.) minden megjegyzés nélkül. Természetesen a későbbiek folyamán is nyomon követhető, milyen műveket olvasott el, immár magyarul. 1838. szeptember 10-én írta:

Megnéztem a magyar színházban Vörösmarty Marót bánját. Véleményem szerint nem rettentő, hanem siralmas, nyomorúságos kompozíció.

Kimondottan pozitív a véleménye az erdélyi prózaírókról. 1836 szeptemberében olvasta az az évben megjelent Abafii Jósika Miklóstól — mint írta - nagy gyönyörűséggel. It will do! - tette hozzá. A következő évben elolvasta Az utolsó Báthorii, majd két évre rá A csehek Magyarországon című regényét. 1844. március 3-ról tudhatjuk meg tőle, hogy elolvasta Kemény Zsigmond A korteskedés és ellenszerei című röpiratát. Csodálatos! - méltatta. Kemény Zsigmonddal való személyes ismerkedésének külön hangot adott Naplójában 1846. augusztus 4-én.

Aligha véletlen, hogy nem került közelebb egymáshoz az arisztokrata Széchenyi és a plebejus Petőfi. Csak 1848. április 17-én bukkanunk ennek nyomára a Napló ban. Széchenyi Nemezist kiáltott, hozzáfűzve:

Kossuth a kormány ellen beszélt a nemzet nevében — most Petőfi és társai úgyszintén ellenünk a nemzet nevében!

Május 12-ről annyi tudható meg, Pesten népgyűlés volt, ahol Petőfi volt a szónok.

Ezekből a vázlatos feljegyzésekből is kellőképpen kiviláglik, mennyire élénk kapcsolatot tartott fenn Széchenyi írókkal, költőkkel, mennyire figyelemmel kísérte az irodalmi életet. Szintén az eredeüség kérdésébe vág, de itt jegyzem meg, milyen érzékenyen reagált Széchenyi az önállótlanság vádjára. Ismeretes, hogy megismerkedésük után Döbrentei Gábor több éven át volt nyelvi és irodalmi kérdésekben tanácsadója. Ehelyütt kell közbeiktatni Széchenyi magyar nyelvűségének kérdését. Szerb Antal egyáltalán nem hagyja kritikátlanul Magyar irodalomtörténetében nyelvezete darabos-133