Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
SZÜGYI ZOLTÁN Szabad vagyok (versbeszéd a hitetlen barátokhoz) esténként amikor csendesre csitulnak a csatakiáltó zajok sötétség virrad a tájra és a bálterem fényáradatát az átjárófolyosó tömör ajtajának kulcslyukán átszűrődő halovány sugárnyaláb váltja fel a még fenékmelegen acsarkodó széksorok között biztonsággal elhaladva lesímulnak arcomról a dicsőség ráncai (s) magam is elcsendesedem mert árulója lennék az igaznak nem ülök le közétek miközben tonnaszám darálnak gyomraink bélsárrá banánt narancsot ananászt egészben ludakat nyájat csordát elbontom a személytelenség asztalát tudom mit cselekszem nem kívánok osztozni többé a folyón de a forrást nem adom nem elégszem meg többé a gyümölccsel mindenkor a fát akarom a rádöbbenés kínjait ISTEN örömre váltja fel tudom terhem megnyugodva ráhagyom esténként amikor a dicsőség ráncai lesímulnak arcomról tudom mit cselekszem nincs jóvátétel nem vezekelek de megvallom a bűnt s felveszem keresztem szabad vagyok 27
