Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
SULYOK VINCE Ha itt lennél Ha itt lennél most, akkor együtt mennénk a mezei úton, a törpe déli fenyőkből álló furcsa és meleg ligeteken át, később a szőlők mentén (leszüretelve oly reménytelenül üresek és hiábavalóak!) majdnem egészen szembe a délutáni nappal s ki a sóstó partjára, ahol tavaly még százával láttuk ilyentájt a rózsaszínű flamingókat. Vajon hova lehettek? Oly gyönyörűek voltak, hiúk, kecsesek, kedvesek! Élték a maguk életét, játszották mint társasjátékot szerepüket, mit meg sem értettünk, sürgés-forgásukat, rózsaszínű kavargásukat. Vajon hova lehettek? A teraszról, távcsövei, a dűlöúton fiatal párt látok sétálva menni. Mehetnénk, mi is ott mennénk, ha itt volnál, mennénk szembe az enyhe nappal, szembe a madártalan tóval, szembe a távoli hegyekkel, 20
