Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
Búcsú Könnyű Lászlótól Úgy ment el, olyan csendben, olyan csendesen, olyan bocsánatkérően, ahogy élt. Ha egyszer majd valaki igazi irodalomtörténeti érdeklődéssel, komoly szaktudással, nem öntömjénezésre szolgáló ürügyként fogja megírni a második világháború után nyugatra szakadt magyar irodalom történetét, Könnyű Lászlónak jelentős szerep jut abban a műben! Nem csak azért, mert 32 könyve jelent meg, nemcsak azért, mert írásait öt világnyelven olvasták, hanem azért is, mert alig akadt rajta kívül egyeüen irodalmár, aki annyit utazod, levelezett, telefonált, tárgyalt amerikaiakkal és osztrákokkal, németekkel és franciákkal magyar irodalmi ügyek érdekében, mint ő. Az 1945-ben bekövetkezett szörnyű bénulás után, mikor legtöbben megbújva hallgattak, vagy álnéven handabandáztak. Könnyű László, egy felsőausztriai menekültláger magyar elemi iskolájának az igazgató-tanítójaként, hozzálátott nehéz, bonyolult napi munkája után a felnőttek oktatásához. Csendes, szívós munkával megszervezte először a láger, azután a környéke, majd áusztria három, nyugati hadsereg által megszállt zónájának az irodalmi életét. 1948-ban már gyümölcsöt termett az alig hároméves fácska: híresek voltak Könynyű Lászlóék irodalmi estjei. Szervezőereje, meggyőző személyisége odavonzotta Gillányi Antalt, Faikas Istvánt, Csávossy Leót, Dr. Fiedler Kálmánt, Liszt Nándort, Tinschmid Ernőt. Kapcsolatot teremtett Márai Sándorral, Nyíró Józseffel, Zathureczky Gyulával, ki tudná felsorolni ki-mindenkivel? Vers antológia szerkesztésében vett részt, elutazott Salzburgba, Linzbe, Kufsteinbe, Innsbruckba verseit felolvasni, előadóművészeket léptetett fel a kis barak-iskola termében, és levelezett az egész nyugati világgal. Azután az USA-ba került és sokan megjósolták, a kenyérgondok, a gyerekek iskolai taníttatása, a nyelvi nehézségek majd végeznek vele. Senki nem fog többet hallani a nagy irodalmi szervezőről. Mekkorát tévedtek mind az Európában maradt szomorú barátok, mind a kárörvendő ellenlábasok! Mert alig rázta le magáról Könnyű László az út porát, alig vetette meg ágyát az Új Világban, máris ott folytatta, ahol abbahagyta. Cikkeivel, tanulmányaival, verseivel bekopogtatott minden amerikai, kanadai és nyugateurópai magyar nyelvű újság, hetilap, folyóirat szerkesztőségébe, és rövidesen megszervezte a saját sajtóorgánumát is. Verseskönyvei egymásután hagyták el a nyomdát, két kiadásban megjelentette az Amerikában élő magyar értelmiségiek, írók, költők, szakírók jól megszerkesztett, megbízható névsorát. Összegyűjtött egy csokrot 157
